Ment tönkre valakinek a kapcsolata a túl sok munka miatt?

Szóval az normális, hogy neked kevés az időd egy kapcsolatra, de a másik félnél már nem.

De ahogy írták így pont jó ha mindkét félnek ilyen az élete, mert akkor egyik fél sem szenved attól, hogy nem lehet eleget a másikkal.

Igen.

Nem én akartam így, de a párom konkrétan ezért szakított velem. 12 órát tolt heti 6x és bántotta, hogy nem tud velem eleget lenni (és ez így számára nem egy normális kapcsolat, hogy csak aludni találkozunk), közben meg másra is alig volt ideje (magára, barátaira...).

Bevallom, én is sokat szomorkodtam miatta, hogy sosem találkozunk szinte és mikor igen, akkor is folyton fáradt, nem mehetünk nyaralni sehova, mert nincs szabi, csak évi 1 összefüggő hét kb... De bírtam volna mellette, mert szerettem. Van olyan viszont, akinek ennyi kontakt nem elég a maradáshoz.

Van, aki meg tudja érteni, feltéve, ha az együtt töltött idő így is minőségi és a másik érzi, hogy szereted. Én is azért maradtam és azért akartam vele lenni, mert mikor együtt voltunk, az maga volt a menyország, annyira figyelmes volt velem, annyi mindent elmondott, mindenbe be akart vonni, szeretgetett, folyton ölelgetett, ilyesmi.

Viszont fogtam ki olyat is, aki mellettem is a munkára gondolt és nyávogott, hogy neki haza kell mennie dolgozni, mert ha ma sem lesz meg a 110%, akkor nem tud majd aludni és az fontosabb neki, mint az, hogy velem mi van. Rajta látszott, hogy csak második helyen vagyok, míg a másiknál azért éreztem, hogy igyekszik és ragaszkodik hozzám.

Szóval eléggé ember -és kapcsolatfüggő.