Férfiatlan lenne az a gondolkodás hogy inkább maradok egyedül minthogy egy nőre egy fillért is többet költsek mint ő rám?

És esetleg mi van akkor ha találsz is olyat aki ezt elfogadja és összejöttök, összeházasodtok és mondjuk 10 év múlva a feleséged önhibáján kívül elveszti a munkáját, mondjuk megszűnik a cég stb. és rögtön nem sikerül neki megfelelő munkát találni. Akkor pár hónapig Te jókat eszel az asztalnál amíg ő száraz kenyeret majszol mert neki most erre telik? Vagy esetleg Te betegszel le komolyabban és kiesik a bevételed hoszzabb időre akkor gondolom megdicséred az asszonyt, hogy magának jókat főzöget neked száraz kenyér jut, ugye. Az ilyen beszűkült látókörű egyének nem gondolnak bele, hogy ha a fentiekhez hasonló gond merül fel akkor mi is lesz.

De ezt a fillért komolyan gondolod? Ha te veszel neki valamit 2120-ért, ő meg neked kereken 2000-ért, akkor belilul a fejed, és dülledt szemmel vered az asztalt a 120 forintért? Vagy legközelebb direkt olyat kérsz, ami nem tetszik, hogy behajtsd a 120-at? Milyen időközönként van elszámolás, mikor kifizetitek egymásnak a különbözetet?

Te így nem fogsz kapni nőt!

Egy kapcsolat közös pénzügyei leginkább az együttlakásnál a rezsiből állnak. Minden egyéb költekezést a két fél a saját belátása szerint intéz. Ha én örömet akarok szerezni a páromnak azzal, hogy veszek neki valamit, amire vágyik, akkor megveszem neki és nem várok cserébe hasonló anyagi viszonzást. De ha folyton azon pörgünk, hogy ki mennyit költött a másikra, akkor hamar véget ér az a kapcsolat. Úgyhogy ilyen hozzáállással, mint ami neked van, inkább maradj is egyedül, legalább nem keseríted senki életét se rövid, se hosszú távon. N

Nem férfiatlan, csak merev, rugalmatlan, olcsójános. Az meg nem túl rokonszenves - főleg így egyben. Mert vélhetően az élet egyéb területeit is ilyen elviselhetetlen módon intézed.

Férfiatlan, szánalmas, filléreskedő, röhejes.