Miért nem meri rendesen kimutatni az érzéseit még egy év után sem?

A barátomról van szó.

A városban volt dolgom ahol lakik, vmi béna indokkal h segítségre van szüksége felhívott magához is, aztán csak egy kis szeretgetésre volt szüksége. Én jól el is késtem. Másnap, szintén ugyanez, de nem talált ki semmiféle indokot h miért menjek fel, azt meg nem mondta h találkozni szeretne. Ezért elintéztem a dolgom és úgy elhúzódott h már nem volt időm felmenni hozzá.

Írtam neki este, facen fent volt, de nekem nem válaszolt csak nagy csúszással, pedig mindig rögtön kérdezi otthon vagyok-e már. Én már kezdtem volna besértődni amikor eszembe jutott h talán ez a baja h nem mentem... videóztunk és akkor még rossz kedvű volt, de egy szót sem szólt, felvidítottam, elintéztük.

Én mindig mondom h mi esik jól nekem, mi nem, szeretném látni, találkozzunk stb... Ő semmit nem mond szinte, csak ha én nem találtam ki utána ilyen és akkor se mondja...

Amikor dicsér az sem olyan direkt mint ahogy én csinálom, hanem nevetgél közben, zavarban van, direkt az ellentétét mondja ami csöppet sem dicséretnek hangzana de simogat közben, puszilgat és mosolyog... bosszankodva mondogatja h pont ilyen nő kell neki, közben nevet..

Amikor még nem jártunk csak udvarolt sosem volt zavarban, simán kimondta a romantikus dolgokat. Nyilván tudom h miért, nem is vettem akkor komolyan.

De miért nehéz egy komoly kapcsolatban mondani egyenesen? Meg ez nem is érdekel igazából, mert tudom h szeret és boldog velem.

Inkább mikor szüksége lenne neki valamire, szex, puszi, szeretgetés, közös program, én rá vagyok hangolódva, de annyi a dolgom mostanában h nehéz figyelni, tudja h ő az első nekem, simán mondhatná h bébi gyere inkább fel, hagyd azt a hülyeséget..de azt mondja, nem, menj nyugodtan, el kell intézned és utána meg szomorú.. most ebből úgy tűnik én vagyok az érzelmi nulla pedig ez nem igaz..:/