Hogyan lenne érdemes próbálkoznom?

Jelenleg magánéletileg nagyon mélyponton vagyok. Nincs barátnőm és már jó ideje nem is próbálkozom az ismerkedéssel. Úgy érzem a külsőm miatt esélyem sem lenne egy nőnél.

Volt egy enyhén traumatikus élményem, amikor névtelenül elkezdtem ismerkedni valakivel, néhány levélváltás után bejelöltük egymást, majd hamarosan letörölt és letiltott. Kiderült, hogy azért, mert annyira botrányosan ocsmánynak tartotta az arcom. Még ő volt felháborodva, hogy az olyanok mint én, miért nem látják magukat és miért merészelnek olyan nőkkel ismerkedni, mint ő.

Gyerekkoromban is rengeteget csúfoltak. Voltak különböző betegségeim és nehezen illeszkedtem be. De általában én kerültem a hierarchia legaljára mindig és ezután engem csúfoltak mindenért. Ezeket csak azért mondom, mert elég mélyen belém lett verve az, hogy ronda vagyok és én is így látom magam képeken.

Jelenleg a társasági életben is elég nehezen nyílok meg, ha csak barátságról vagy szociális kapcsolatokról van szó. Folyton visszatart, hogy úgy érzem mások nem kíváncsiak rám. Nem akarom hogy olyan legyen, mintha ráerőltetném magam másokra. Ha ismeretlen nőket látok az utcán, mindig az a benyomásom hogy azért kerülik a szemkontaktust, hogy véletlenül se adjanak le nekem valami "hívójelzést". Szóval jelenleg a való életben és a netes ismerkedéssel is gondjaim vannak. Nem gondolom hogy működne az a részemről, hogy ismeretlenül megszólítok valakit. Társaságban meg szinte mindig azt látom hogy a nők már elvannak másokkal és számomra elérhetetlenek, akár csak beszélgetés szintjén is.

Továbbá nem tudom hogy soroljam be magam. Arra célzok, hogy milyen értékeim vannak. Nem tudom hogy lehet ezt felbecsülni. Látok elég suttyó embereket nőkkel és időnként csodálkozom is, de hát arra gondolok hogy biztos a kisugárzásuk jó meg jól néznek ki.

A problémám az, hogy szeretnék ismerkedni, szeretnék én is barátnőt, de nem tudom hogy kezdjek hozzá. Persze nem mindenáron és nem gondolom hogy rá lennék görcsölve a témára. Nem igazán van most önbecsülésem és úgy is érzem hogy nincs mire legyen.

Van olyan ember, aki hasonlókat élt át és sikerült felküzdenie magát?