Introvertált lányok! Hogy találtatok párt magatoknak?

Igen én. És igazából, az első férfihez akihez, odamentem (mert untam a magányt) azzal össze is jöttem, és a mai napig tart a dolog. (12 éve)

Emlékszem, mikor kiszúrtam sokat tépelődtem odamenjek-e. Előtte inkább meghaltam volna, minthogy ilyet tegyek. De annyira untam, hogy engem ne vesz észre senki, hogy meggyőztem magam, hogy ha elküld a fenébe nem látom soha, így nem is számít. Mire ezt lefuttattam magamba, beértünk egy buszpályaudvarra, ő felszállt épp egy buszra... és akkor megint le akartam mondani róla. De megfogadtam, hogy nem leszek gyáva, így felszálltam a buszra (igen, úgy hogy a tábláról tudtam merre megy) vettem jegyet, és leültem a fiú mellé, majd beszélgetésbe elegyedtem vele. Annyira ideges voltam, hogy kifecsegtem neki, hogy gyakorlatilag erre semmi dolgom, csak megtetszett, és kvázi ő miatta vettem jegyet a buszra. Neki meg ez annyira bejött, hogy amikor leszálltunk a buszról ő haza hívott, és otthon mikor kérdezték ki vagyok, már úgy mutatott be, mint "a (szüleinek) leendő unokáik anyja".

És ez így is lett. :)

Befejeztük a középsulit, együtt mentünk egyetemre, első évesként összeházasodtunk, majd jött az első unoka.

Nagyon örülök, hogy akkor egyszer bátor és nyitott mertem lenni. :)

Rám ugyanezek igazak, és sose volt gondom a párkereséssel, sőt. Egyetemen, munkahelyen, facebookon, utcán stb. rendszeresen kapok ilyen jellegű megkereséseket. Van, aki nem mer közeledni, vagy nem vagyok szimpatikus, mert a kevésbé közvetlen, kissé emberkerülő természetem miatt jégkirálynő típusnak tűnök, ilyet is hallottam már, pedig amúgy, ha valaki veszi a bátorságot, hogy odajöjjön, vagy beszélgessen velem, nem vagyok barátságtalan vagy bunkó, bár sokszor nehezemre esik idegenekkel beszélgetni az introvertáltságom és enyhe szociális fóbiám miatt, de ez személyfüggő. Van, akivel elsőre megvan az összhang, van akivel meg döcögősen megy a dolog. Spec. nekem introvertáltként könnyebb írásban kommunikálni, főleg az ismerkedés elején.

Biztos vannak hobbijaid, keress olyanokat, akik szintén osztoznak ezekben, facebook csoportok, szakkörök, események, sportcsapatok. Ez sokat tud segíteni. Suliban vagy munkahelyen legyél segítőkész, adj kölcsön jegyzetet, korrepetálj, ezzel is tudsz kapcsolatokat építeni.

Úgy alakul, hogy összefutunk valami más kapcsán. Egyetem, sport, stb...

Sokan keverik az introvertáltat a szorongóval. A szorongónak nagyobb probléma, ha nem talál párt, az introvertáltnak annyira nem. Persze, egy introvertált is vágyik társra valamilyen szinten, de én sosem szenvedtem a magánytól, nem zavart túlzottan, hogy egyedül vagyok. Lehúztam 2 baráttal(akit alig láttam), 0 párkapcsolattal 7 évet és jólesett.

Semmi gátlást nem éreztem magamban, ha az ismerkedésre gondoltam, nem voltak ilyen belső gátaim, hogy hú, nem mernék valakit felszedni nőként, ha akarnék. Egyszerűen csak nem akartam, mert kellemetlenebb volt ismerkedni és randizgatni, mint egyedül lenni. Ezt nem tudom elmagyarázni egy olyannak, aki nem introvertált, ti totál nem értitek, milyen érzés ez.

Nem azt mondom, hogy kamu, amit írsz, de ne az introvertáltak tanácsát kérd, ha valójában nem is vagy annyira az, egyszerűen csak félénk vagy zárkózott.

Én is befelé forduló vagyok. Ő szólított meg:)

Nálam az introvertáltság abban nyilvánul meg, hogy nem akárkinek nyílok meg. Akinek igen, azzal rengeteget beszélgetünk, és nagyon jól tudjuk érezni magunkat.

Azóta a vőlegényem már.