Egy nagyon független fiatal nőnek lehet hosszú távú párkapcsolata, férje?

Introvertált vagyok. Nagyon magamnak való. Heti 2-3 program bőven elegendő, az is lehetőleg kevés emberrel - de mióta dolgozom, ennyire se vágyom, heti 3 találkozó konkrétan púp lenne a hátamon. Ráadásul most szombaton tanultam, előtte 2 hétköznap este - de nagyon remélem, hogy a tanfolyamoknak vége.

Kapcsolatokban a lassan haladás híve vagyok, először csak randikkal.

Meglevő kapcsolatban se szeretem, ha "megfojt" a másik, minden nap több órát együtt kell töltenünk, baráti talik vagy úgy, hogy mindketten ott vagyunk vagy pár órácskára csak és utána rohanás a páromhoz. Messengeren meg 20 percenként írogat.

Félek attól, hogy fogok-e tudni alkalmazkodni; nem is vagyok stabil passzban; félek attól, hogy nem tudok az időmből szívvel adni vagy fojtogató kapcsolat lesz.

Márpedig az eddigi komoly, hosszabb kapcsolatom ilyen volt, mint amit a 2. bekezdésben vázoltam!

Ráadásul családi okokból kvázi egyedül is élek; mi több, szerintem olyan életvitelt folytatok, mint egy 30-35 éves szingli nő - nagyrészt szintén a közelmúlt ill. családi okok miatt.

Mi lesz így?

25/L