Ti is érzitek úgy, hogy a nők belekényszerítenek titeket egy álomvilágba?

Úgy értem, hogy szinte mindegyikük foglalt, aki kicsit is értelmes, ápolt, kedves, igazán nőies teremtés. Emiatt akármit csináltok, mindig elérhetetlen nőkbe botlotok, ami miatt kénytelenek lesztek a saját fantáziavilágotokba menekülni, ahol helye van az idealista elképzeléseiteknek, hogy miképpen is működne jól a kapcsolatotok, milyen lenne viselkedésre, személyiségre az ideális nő. Fantáziáltok erről, aztán jön a kemény valóság, miszerint mindenki valakié, ahogy Charlie is énekli a zenéjében. Csak ti nem vagytok senkié...

Ebben a fantáziavilágban elmondhatatlanul szeretitek egymást, sok izgalmas kalandot éltek át, teljes harmónia uralkodik és végtelen szeretet, szerelem, szenvedély egymás iránt.

Miért kell minket fantáziavilágba kergetni, kedves lányok? Miért nem kell nektek egy introvertált, írói vénával rendelkező, de rendkívül gyakorlatias, gondoskodó, felelősségteljes, céltudatos, kreatív férfi? Számomra felfoghatatlan, hogy értékes, érdekes emberek egyedül rohadnak a négy fal közt, mert, ha nem adnak tudomást magukról óránként valamiféle virtuális vagy valódi „platformon”, hogy mekkora életük van, akkor halott, láthatatlan emberek a szemetekben. Vagy akárcsak élőben, ha nem egy mai tipikus, fäszjancsi, aki a semmire veri a mellét, akkor nem érint meg titeket, észre sem veszitek.

Rendben van ez így?

30f