Egy beosztott férfinak mi okból nincs esélye egy ugyanolyan keresetű beosztott nőnél sem, amikor állitólag egy "azonos szinten" nagyobb eséllyel talál párt valaki?

Szeretem, mikor hozzá nem értő emberek linkelgetnek pszichológiai, etológiai meg szociológiai fogalmakat. Nagyon cuki.

Igen, jellemző a hipergámia, de minden nőnél más az a tulajdonság, amiből a hozzá képest túltengőbbet keresi. Lehet ez olyan egyszerű dolog is, mint a türelem, vagy a határozottság. És a hipergámia (mint általában a párkapcsolati választás és nem választás) NEM jelenti azt, hogy x lenézi y-t, csak nem őt választja. Attól az az ember még értékes meg teljesen oké, de társként, párként nem erre vágyik az ember. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy azért, mert nem vették fel valamilyen munkahelyre, ő egy értéketlen sz@r ember. Ez nem igaz, csak egyszerűen nem találták megfelelőnek a maguk szempontrendszere alapján az adott munkakör betöltésére. De ezen minek kell megsértődni?

A hipergámiára visszatérve, a gének viszont önzők. Nem az ember, hanem a gének. Ezért lehetséges az, hogy hasonló hasonlót vonzzon. Ugyanis az evolúciónak nem az a célja, hogy egy (bocs) selejt egyed egy jó minőségű génkészletet felhígítson, "lerontson", hanem az, hogy a legjobb génkészlettel bíró utód szülessen az adott egyedből. Normális ember érzi, ki illik hozzá. Aki meg nem normális, az meg vagy sikerrel, vagy sikertelenül pattog egy olyannál, akinek jobb lenne a maga szintjén keresgélni. De ez még mindig csak biológiai, állati szint, ehhez jön még hozzá a kultúra, amit ti nagyon-nagyon szerettek kivenni a képletből.

Pedig 30%-ban meghatároz bennünket. Ahogy a neveltetés és a közeg is, amiben felnövünk. És bizony, ezek képesek felülírni azt, amit a gének diktálnak, pl. emiatt nagyon egyénfüggő, hogy kinek mi fér bele egy kapcsolatba, vagy mennyire apa/anyamintához hasonló vagy attól eltérő párt választ, vagy mennyire hasonlóan/eltérően cselekszik ő maga, ld. ellenazonosulás és azonosulás. Persze, az állati valónkat nem tagadhatjuk le, de ne tegyünk már úgy, mintha nem telt volna el úgy párezer év azóta, hogy különváltunk a primitívebb ősünktől... Kezd kicsit fárasztó lenni, hogy itt az oldalon tudományos köntösbe burkolt tömény tahóságot terjesztetek.

Fel kéne fogni, hogy a társadalomtudomány sosem lesz olyan egzakt tudomány, mint a matematika. Itt nincs 2+2=4. Itt vannak sémák és tendenciák, amiknek 90%-ával ellentétes sémákat és tendenciákat is felfedeztek, mellé egymillió befolyásoló tényezővel. Akinek nem veszi be a gyomra az emberi lét és viselkedés sokszínűségét és nem tudja elfogadni azt, hogy nem tud sok dolgot ráhúzni egységesen mindenkire, amit meg igen, abból sosem lesz ekkora vita (ld. nem lincselnek meg, ha azt mondom, hogy minden embernek dobog a szíve és van feje), az meg vonuljon kolostorba.

"Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy azért, mert nem vették fel valamilyen munkahelyre, ő egy értéketlen sz@r ember."

Vannak, akik így is élik meg.

"Ez nem igaz, csak egyszerűen nem találták megfelelőnek a maguk szempontrendszere alapján az adott munkakör betöltésére. De ezen minek kell megsértődni?"

Azért, mert erre senki nem készíti fel az embert. Azonkívül ez a szempontrendszer nem statikus. Régen a nők sokkal visszahúzódóbbak, sokkal rugalmasabbak voltak. Gyakran hallom, hogy 20-30 évvel ezelőtt egy mai átlagos pasi sokkal könnyebben talált párt. Mióta a nők ilyen iramban beléptek a munkaerőpiacra, minden a feje tetejére állt. És nem én mondom ezt, hanem pl. Jordan Peterson, tessék megnézni egy-két videóját, mielőtt lepontoztok.

A férfit nem úgy kondicionálta az evolúció, hogy a nőkkel versenyeznie kelljen. Eddig az volt a megszokott, hogy a férfiak egymással versengtek, és ki-ki a maga képességeivel szerzett párt. A mai nőknek meg már semmi nem elég jó. Nem az ujjamból szopom ki, fiatal huszonéves srác vagyok, aki egyetemista körökben mozog bel- és külföldön egyaránt. A csajok igényei elszálltak. Úgy viselkednek, mint a királynők, akik egész nap csak válogatnak a kérők közül. A kérők meg persze szerencsétlen lúzerek, akik örüljenek, ha rájuk néz egyáltalán a kiszemelt hölgy. Kb. olyan érzés ma fiatal fiúnak lenni, mintha egy porszívóügynök lennék. Vagy, még inkább, mintha állásinterjúra rohangálnék. Intelligencia, humor, műveltség, végzettség, nyelvvizsgák, semmi nem elég. Csak a közönyt látom a másik oldalon. Annyi ilyen hasonlóan képzett srác van, miért épp téged válasszalak? Én úgyis rendben leszek, nem maradok pár nélkül, nekem is lesz végzettségem, ha kell, még el is tartom magam! Miért lenne épp rád szükségem, amikor mindig találok majd egy magasabbat és jóképűbbet?

A mai nőt már nem lehet lenyűgözni. Életemben alig párszor találtam olyan lányt, aki régimódi, szende, áldozatkész és tényleg felnézett rám. Én úgy sejtem, hogy régen a lányok túlnyomó része ilyen volt. Kellett nekik az erős férfi, aki mellett elköteleződhetnek. Ma ez már a ritka kivétel. Ma már igazából a férfierények is egyre elértéktelenednek.

Tudom, hogy ezért fogok majd kapni hideget-meleget, de nem érdekel. Azoknak a lányoknak, akik le akarják írni, hogy micsoda férfiatlan picsogás, amit itt előadtam, azt üzenem, hogy egy pillanatra álljanak meg, és gondolkodjanak el, mennyire nem egy világban élünk. Egy nő a mai világban (meg úgy általában) sosem marad egyedül. Soha. Bármit csinál, mindig lesz kérője. Egy férfi ugyanezért a fél életében küzd, és így sem garantált, hogy nem marad egyedül. Nem olyan nehéz férfiként kikerülni a játékból. Ha valaki mondjuk testileg későn érik, vézna, akkor eleve nagy eséllyel nem lesz gimiben barátnője. Ha emellett mondjuk még családi problémái is vannak, vagy más okok miatt depresszióval küzd, akkor később se egy jó darabig. És mivel minket nagyon hajt a tesztoszteron már tizenéves korunk elejétől, ilyen módon nagyon hamar bele lehet sodródni egy önértékelési válságba, mivel az egész világ azt sugallja, hogy az egyedülálló férfiak töketlenek, és lúzer az, aki fiatal huszonéves korára még szűz. Az ilyen férfi aztán későn kezd el tapasztalni, félénk lesz, és a húszas évei közepére már bele is került a "nyámnyila, töketlen férfi" szerepébe, ahonnan nehéz kitörni. Az ilyeneket fikázó nők ebbe egy pillanatig se gondolnak bele, mert ezerszer kényelmesebb az egészet lerendezni azzal, hogy "háddenövesszélmártököt". Nem véletlen, hogy ennyi fiatal férfi "nyavajog". Ez már egy rendszerszintű probléma a nyugati világban. Férfiminták nincsenek, tanulni nincs kitől, és nincs beavatás a férfivilágba sem, mint régen volt a katonaság.

https://www.youtube.com/watch?v=9WDXStamk9A

Abba meg itt nem mennék bele, hogy mi volt régen. Nem volt senki rugalmasabb, sőt.

[link]