Barátként miért nem kellek?

A kérdést azért ide írtam, mert ami nekem egy szép barátság lehetne, az a másik félnek egy társkeresési kudarc.

Régóta szeretném, ha lenne az életemben egy igazi barát a férfi nem soraiból. Eddig két embernél hittem azt, hogy van erre lehetőségem, és mindkettejükkel korrekten viselkedtem. Elmondtam nekik, hogy barátságot szeretnék. Olyat, ami a férfiak között van, és amit én soha nem élhettem át lányok és nők között. Azonban a barátság mindkettejükkel csak addig tartott, amíg ők reménykedtek a szerelemben. Mikor rájöttek, hogy amit mondtam, az szó szerint úgy igaz, ahogy mondtam, eltűntek. Hogy megértsétek, miért fontos ez nekem nagyon, kicsit jobban kifejtem. Az általam ismert nők soha nem tisztelték egymást oda-vissza az ún. baráti kapcsolatokban. Egy valaki mindig "hercegnő" és a másik a "rút kiskacsa", aki majmolja a "hercegnőt". Én egyik sem akartam lenni. Nem szeretem, ha egy "hercegnő" lelki szemetesnek használ, és azt sem ha valaki majmol engem és mindent tőlem vár. Sokszor bele akartak már kényszeríteni egyik vagy másik szerepbe. A "barátnőim" simán elárulták egymást, vagy engem egy pasiért, de még a népszerűségért is. Egyik nap még mind együtt mentünk moziba/fagyizni/bulizni, másik nap egy hajcsattért is meg tudták volna ölni egymást. A forgatókönyv körbekörbe járt, egyszer barátok egyszer ellenségek. A férfiak ezt nem csinálják. Nem rúgnak fel több éves barátságokat kicsinyes dolgok miatt. Nem nyafognak egymás előtt a nem létező hájról, várva a dicsérő szavakat. Nem értem, hogy egy nőt miért nem fogadnak el barátként, ha képes ugyanezekre?