Mi volt az eddigi legjobb/legemlékezetesebb randid?

A legemlékezetesebb volt mikor télen, késő este egy parkban, nagy hóban találkoztunk, többször is. Csak sétáltunk a sötétben, élveztük egymás közelségét, hosszan ölelkeztünk, meg... na mindegy. :-)

Legemlékezetesebb ez volt, hogy szépnek szép volt-e? Lopott órák voltak ezek, kilátástalan folytatással, így nem volt olyan felhőtlenül szép.

Nem mondott előtte semmit, csak burkoltan kérdezgette itt-ott a beszélgetéseinkben, hogy ezt vagy azt szeretem-e vagy nem. :) Tényleg ügyesen csinálta, fogalmam sem volt, hogy a randira szerez magának infókat. Aztán megkérdezte, hogy mikor érek rá másnap és hol leszek, mikor pedig válaszoltam neki, rávágta, hogy rendben, akkor elém jön. :)) Akkor sejtettem, mi lesz, mikor az egyik Normafára induló buszhoz mentünk. Gondoltam, áh, csak sétálunk egyet, az sem rossz. Erre konkrétan hozott magával plédet, behűtött plédet, bort, kért elvitelre két adagot abból az ételből, amit mondtam, hogy nagyon szeretek, de ezer éve nem ettem, és piknikezni mentünk sötétedéskor. Lehet, hogy más kiborulna és bizalmatlankodna, én őt már egy ideje ismertem személyesen is (lazább barátság volt közöttünk előtte pár hónapig) így eszembe sem jutott bármi rossz feltételezés, de első randi volt.:) Annyira figyelmes volt, annyira igyekezett minden aprósággal, és a panoráma, az arcán az a bizakodó, aranyos mosoly, mikor elmondta, hogy mire gondolt és amúgy is itt a legjobb beszélgetni arról, amiről eddig nem tudtunk (volt pár témánk, amire azt mondtuk, hogy majd erre vissszatérünk, ha több időnk lesz, arra célzott)... Esküszöm, kicsit megkönnyeztem az egészet. :))

Nem vagyok az a műromantikás, könnyen beleszeretős ember, de bátran merem állítani, hogy bizony ha valaki a "gyenge pontomnál támad" és tényleg megfigyeli, nekem mi kedves és mi tetszik és az alapján összeállít egy ilyet, akkor nagy eséllyel teljesen levesz a lábamról.:)))

Én is ilyen lány vagyok és mikor felfedezem, hogy valaki ilyen figyelmes, ötletes fiú és magamra ismerek benne, akkor nagyon tudok örülni.:)

Este 7 kor találkoztunk, elmotoroztunk Szentendrére, beszélgettünk, ettünk, felsétáltunk a templomdombra, ahol felült a falra, levenni a motoros csizmáját mert szorított, nagyon szemezve beszélgettünk, mikor visszavette, és lepattant a falról, megcsókoltam, megjegyezte, hogy rámenős vagyok, és ez tetszik neki (pedig nagyon nem a rámenősségről vagyok híres...), csókolóztunk, majd vissza a motorhoz, át a hegyeken, majd végig a duna mellett bp belvarosba lángosozni, palacsintázni, beszélgetni, majd éjfél után feldobta, hogy menjünk fel a várba, felmentünk, sokat csókolóztunk, gyakorlott szelfihercegnőként elkészítette rólunk az első közös összebújós képeket (ezeket az exének is elküldte...), hajnal 3-ra vittem haza.

Spontán volt, nem volt erőlködés, lazaság volt, nem kihallgatás szerű mint ahogy a legtöbb nő csinálja.