Miért van ennyi idegesítő, nagypofájú férfi? Vagy ami mégjobb, miért tetszik ez más nőnek, vagy miért hallgatja?

Komolyan, most, hogy az elmúlt pár napban többet jártam emberek között és láttam/hallottam embereket, ahogy másokkal (általában a párjukkal) viselkednek, kiakadtam kicsit.

Nem a helyi alfa típusú emberekre gondolok, hanem totál hétköznapi, normálisnak tűnő férfiakra. Annyira idegesítően tudnak locsogni mindenről és olyan stílusban, hogy a barátnőjük/feleségük helyében rég helyretettem volna őket.

Az egyik a buszon volt, egy 50-es pasas a fél órás utat arról pofázta végig a barátnőjének, hogy mennyire gyűlöli a macskáját, de őt mennyire szereti és ezért elviseli "azt a dögöt". De hogy az ágyába ne menjen és hogy neki amúgy is milyen volt mindig a viszonya a macskákkal és ezt a rinyát úgy adta elő, mint élete történetét. Majd azzal szállt le, hogy ő nem fog most sokat sétálni, mert hideg van, és amúgy is feszült, mert az egyik haverja annyit mesélt a pókokról, hogy senkit sem érdekelt és a társaság unta, de ő rászólt. A nő meg csak vigyorogva hümmögött.

A másik sorbanállásnál volt, a férfi beállt mögém, majd a nőt, aki vele volt, elküldte még ezer helyre, hogy nézze meg ezt meg azt, meg amazt, de amazból gumicukrosat hozzon, mert ő csak azt szereti, majd rákezdett (mikor a nő visszatért) valamivel "viccelődni", ugratni a csajt, de nem poénosan, hanem kib.ott idegesítően. Már a nő mondta neki, hogy hagyja abba, az meg csak röhögött és ismételgette élete viccét.

A harmadik esetben meg egy villamosutat rinyált végig a férfi a nőnek anyázva meg bmegezve, hogy minek kell ezt, meg álljámále, meg nem fogok most ezt meg azt csinálni. Ez is egy szar, az is egy szar, dugulj már el.

Hát ha valaki ezt csinálná velem, egyrészt a felénél leállítanám, hogy elég lesz a hisztiből is meg az üres (tényleg üres) locsogásból és előadommagamból, másrészt ha megenged velem egy erősebb hangnemet mások előtt, vagy ugráltat, úgy otthagynám a bús pcsába, mint annak a rendje.

Emellett meg nem akarom elhinni, hogy én egy ilyen helyzetet elintézek 1-2 szóval és befogom a szám nőként (vagy egyszerűen nem csinálok olyat, ami előtt/után csak hisztizni tudnék), ezek a férfikezdemények meg órákat picsognak végig egy egyszerű nem helyett és adják elő a mártírt vagy a "mókamestert".

Tudom, hogy mindenkinek vannak kis bogaras dolgai, de nem igaz, hogy egyesek ekkora bunkó parasztok, hogy látják, hogy senki sem kíváncsi rájuk, mégis fújják a magukét és pörögnek meg produkcióznak üresen a semmibe.

Lehet, velem van a baj, de annyira nem férfias ez a rinya és "lovagolás" a dolgokon... És nem csak idegeneknél látom, nekem is van ismerősöm, akinek a finnyásságáról és arról, hogy miért undorító a kelkáposzta, mélyebb ismereteim vannak, mint úgy általában az egész emberről. És mindig előadja ugyanazt, ugyanazokkal a szavakkal és ugyanazzal a szarkazmussal... Mintha Mogácsként állna a színpadon, csak humor és történet nélkül.