A nők milyen cselekedeteket tekintenek küzdésnek, amikor egy férfi küzd értük?

1. A küzdést csak akkor díjazzuk, ha nem előzte meg egyértelmű visszautasítás. Utána taszító.

2. Én nem küzdésnek mondanám, inkább türelemnek vagy kitartásnak. Mikor a férfi erőfeszítést tesz azért, hogy ez köztünk működjön, érdemi beszélgetést folytat, értelmes dolgokról beszél, megtisztel normális témákkal a sablonok helyet. Engem nem érdekel, hogy más nők mennyit tesznek bele, én igyekeznék, és nem fogok leállni egy olyannal, aki hülyének néz. Engem nem beszéltetni kell, meg lyukat beszélni a hasamba, hanem tartalmat, szellemi értéket felvillantani, azt, hogy igen, figyelek rád, és igen, járatom az agyam azon, amit mondasz, nem csak A Szent P*na lebeg szemeim előtt. Ugyanígy van a randival is, nem torkolok le embereket, de utalok is rá, és el is várom, hogy ne magához hívjon át, hanem egy normális helyre, télen ne a vacogó hidegbe, ne valami hangos lepukkadt kocsmába, legyen igényes, akarjon jó benyomást tenni rám. Ne segget nyalni, csak alapvető dolgokat, amiknek a hiányát még azzal szemben is szégyellném, akinek nem is akarok tetszeni. Ami még ilyen, hogy tartsa tiszteletben a határaimat. Ha én nem érzem úgy, hogy szexelni akarok, ne nyomassa folyton ezt, ne türelmetlenkedjen, várjon és értékelje azt az énemet is, amelyik nem a farkával foglalatoskodik. Küzdésnek én azt értelmezem, hogy az illető tiszteli, egyáltalán észreveszi bennem az embert, és meri rólam feltételezni a korábbi tapasztalataitól függetlenül, hogy én a kölcsönösség híve vagyok, van agyam tartalmasan beszélgetni a rutinhablaty helyett, nem a farkára fogok rácuppanni, hanem előbb a lelkére, nem a pénzét akarom, nem használom ki, és nem leszek vele kegyetlenül szigorú, ha bármit téved, csak merjen hibázni és mozgassa meg magát.

Unom, hogy a volt nőcskéitek mocskát az én torkomon akarjátok lenyomni. Pont az jelenti a küzdést, hogy másképp kezeltek, mint másokat, és egyedien formáljátok meg minden szavatokat és tetteteket, rám szabva az energiatakarékos beépült szarság helyett.

Abban igaza van elsőnek, hogy ha már egyértelműen vissza lett utasítva a pasi, akkor a "küzdelmével" csak az ellenkező hatást fogja kiváltani.

Egyébként én úgy gondolom, hogy ez személytől és a kettejük közti kapcsolattól függ. Ha pl együtt voltak, de krízishelyzethez érkezik a kapcsolat, akkor küzdésként egyértelműen az értelmezhető, ha a pasi elkezd javítani az esetleges hibáin, és tenni érte hogy bebizonyítsa a nőnek, hogy érdemes a kapcsolatra. Ha pedig az elején vannak a dolognak, akkor jön a személyfüggő rész, de itt is az a lényeg, hogy a nő igényeit szem előtt tartva próbálja meg éreztetni, hogy számít neki.

Én ezt a "küzdés" szót sosem tudtam nőként értelmezni. Mert nekem benne van, hogy olyasmiért küzd, amit elsőre nem tud elérni. Én meg nem vagyok az a típus, aki játszmázik. Nem kéretem magam, nem tartom bizonytalanságban az illetőt. Pláne nem ismerkedem több férfivel úgy egyszerre.

Max. annyit várok el, hogy ne sürgessen, ne siettessen olyan dolgokban, hogy mikor van az első csók, szex, összeköltözés, házasság (egyikkel sem várnék 100 évig, de ne hagyjon ott a retekben, ha első randin csók sincs, nemhogy szex, és ne tartson játszadozósnak, ha nem az 1. randi után 1 héttel akarom bemutatni a családomnak). Vagy hogy ne hagyjon a sz...ban ismerkedés során vagy a kapcsolat első heteiben sem, ha pl. megbetegszem.

Elég magas lóról beszélsz egyes így ismeretlenül. Nekem úgy tűnik nem igazán adsz tisztalapot és te ítéled meg a másikat az eddigi sérelmére alapján.

31/f

En regen itt bsztam el! Valamiert belem egett kisgyerekkent, talan a sok romantikus film, tortenet, mese amiket nagyim es egyeb noi hozzatartozoim nezegettek folyton, hogy a nokert kuzdeni kell, sirni, szenvedni, pokolra menni, vegul majd elnyeritek egymas szivet es konnyes csokot valtotok a holdfenyben “en vegig szerettelek” “oohhh en is” . Nemtudom miert de ez egett belem “komoly kapcsolat” “nok” “szerelem” cimszoval. Ezert kezdtem el folyton olyanok utan koslatni akik egyertelmuen elerhetetlenek voltak mert mondjuk idosebb volt nalam, a suli bombazoja es meg foglalt is volt mr meno adonisz alltal. En meg kis tokos 155 centis 10 evesnek kinezo kisgyerek persze, hogy csak kaptam az elutasitasokat, aztan mar kozeledni sem mertem csak magamba vagyakoztam. Jo nyilvan elinteztek azzal, hogy “de aranyos vagy, majd 10 ev mulva jo pasi leszel majd beszelunk akkor de ezt most ugye nem gondoltad komolyan hehe” szoval sosem jott ossze nekem. Aztan kesobb mikor mar idosebb lettem es tenyleg pisiltek utanam a lanyok, sokaig akkor sem tudtam ismerkedni mert elrontottam a hulyesegeimmel. Komolyan a baleksagom kiszaritotta oket alul vagy nemtudom :D

Aztan szep lassan rajottem, hogy egesz eddig rosszul gondoltam a ferfi-no kapcsolatokra. Hogy igazabol nem kell kuzdeni. Miert is kene? Miert kene folyton drama? De nem hittem el amig ossze nem jottem az akkori baratnommel akibe szerelmes voltam. Csak beszelgettunk, flortoltunk JOL EREZTUK MAGUNKAT, es jott az egesz magatol raadasul o csokolt meg eloszor mert mar “nem birt varni”. Tudod mit? Kellemes volt! Jo volt, es egy csepp negativ erzelem nem volt az egesz ismerkedesunkben, nem kellett kuzdenem vagy hiaba vagyakoznom vagy sirnom szenvedni vagy csalodnom egyszeruen csak adtam magam es ez neki bejott. Mivel a vonzalom akkor er valamit ha kolcsonos, es miert kene nekem kuzdeni meg szenvedni a masik “kegyeiert”? Tiszta hulyeseg. Amikor ezt hittem csak a kosarakat kaptam meg a csalodast pedig mar akkor is egesz jol neztem ki. Azota szerencsere az egesz eletemhez is ahogy van maskepp allok hozza. Megbecsulom magamat :) Es igy masok is engem.

Konkretan mit csinal az a ferfi aki kuzd egy noert? Felesleges koroket fut. Ha kuzdeni kell mar reg rossz, en mar csak tudom de tenyleg.