Ennyire jó dolog a pénz? Hogy sokan képesek csak amiatt házasodni?

Én nem hiszek abban, hogy annyira sokan házasodnának a pénz miatt. Mert ha valakinek a párja jóval gazdagabb, az emberekben automatikusan felmerül, hogy csak ez lehet az ok, te tényleg így van? Ha nem egy ronda vén milliomosról beszélünk, akikből nem sok van és azok persze egyértelműen ilyen pénzéhes fiatal lányokkal vannak, szóval egy átlag párnál biztos hogy nem alakulhatott ki szerelem a pénz ellenére? Dehogyis nem.

Szerintem ez a dolog fel van fújva, túl van lihegve.

Az, hogy az ember általában becsüli az anyagi biztonságot és erre törekszik, az természetes. De ha a pár minkét tagja dolgozik, miért baj az, ha az egyik a két-háromszorosát keresi? Akkor már az az ember nem is lehet értékes és csak a pénzéért kell?

"Sosem voltam gazdag"

A boldog tudatlanság :)

Nagyon ritka ez (az érzelmi alapú házasságokhoz és párkapcsolatokhoz képest), csak ebben is van egy szenzációfaktor, amit a média kiaknáz, mint a baleseteknél és tragédiáknál.

Annyit hozzátennék, hogy a nők életében valóban fontos lett a státusz párválasztási szempontból is. Van egy olyan elv, ami kimondja, hogy a mechanizmus sosem változik, csak a tárgy. Ezzel arra gondolok, hogy amíg régen a nagy termet és az "alfaság" sokkal nagyobb lattal esett a párválasztásba, mert egyfajta "rátermett hímet" mutatott, úgy az ilyen jellegű preferencia a mai korban másodlagossá vált, és a rátermettséget sokszor társadalmi struktúrák, vagy inkább személyiségvonások mutatják, mert megváltozott a "fenyegetés" és a "biztonság" fogalma is az emberben, mióta békében él relatíve. Emiatt pedig igenis az, hogy ki mit ér el az életében, és mennyi anyagi javat halmoz fel, valamilyen szinten azt is mutatja, hogy mennyire életképes. Ahogy a fantázia is pl egy ilyen jelző lett, vagy más olyan képesség, ami segíti a mai ember boldogulását a világban. Ennyit a kevésbé tudatos, evolúciós háttérről.

Csak emiatt nem fognak szerintem emberek kialakítani kapcsolatot, mert fontos-fontos, de a kooperáció és a társas jelenlét még mindig toronymagasan dominál. Tehát aki alkalmas arra, hogy társként helytálljon, az szokott lenni alkalmas arra is, hogy az ember párjának/házastársának válassza. Ebben persze megint ott vannak az anyagiak is, elvégre ha a nő kihordja és táplálja a férfivel közös gyereküket, és kiesik a GYES miatt az ő fizetése átmenetileg a családi kasszából (nem gyakori, hogy férfi menjen GYES-re), akkor gyakorlatilag ha a férfi nem segít be legalább anyagilag, a gyerek csak a nő gondja, és a kedves papa néha játszik vele, meg elviszi ide-oda, ha szabadideje engedi. Ilyen szempontból pedig nagyon nem mindegy, hogy mit tud biztosítani a férj, és mennyire száll be ebbe a gyerek-projektbe, ha egyszer közösen vállalták és közösen akarták.

Hozzáteszem, okos férfi amúgy is köt egy szerződést a házasságban szerzett sajátvagyonról, és nem engedi összefolyni a nőével mindazt, amiért ő dolgozott meg: minden, amit a házasságban a saját nevére vett, ami munkaeszköz, amit igazolni tud, hogy az ő része, az nem megy "fele-fele" arányban a közösbe semmiképp. Okosnak kell lenni, okosan kell házasodni.

bizony vannak olyan helyzetek amikor élet halál ára a pénz.

pl rákos vagy,az orvos felírja neked azt a kezelést ami a legolcsóbb és tb támogatott aztán 2 éven belül meghalsz.

vagy elmész egy magán kórházba,kipengetsz 20 millát és kikezelnek a legújabb leghatékonyabb kezelésekkel és élsz még 30 évet.

időnként ennyit jelent a pénz.

vagy.

életveszélyes szinten érszűkületes a lábad.

egy egyszerű de nem olcsó módszerrel ez lazán kezelhető,de nem támogatja a tb.

ezért amputálják a lábad,mert nincsen 2-5 millád a speciális kezelésre.

"Valóban tényleg annyira jó, hogy sokaknak megérje csak emiatt kapcsolatot kialakítani?"

Igen. A jó házasság nem csak szerelmi, hanem gazdasági alapon is szerveződik. A szerelemért ugyanis semmit sem lehet kapni a boltban, ellenben pénzért mindent meg lehet venni.