Miért van ennyi fiatal lány 30-as,40-es pasikkal?

Mert ők nem egy hideg padon kínálnak kannással az első randin, hanem még volt anyjuk, aki nevelte őket.

Mert tudják értékelni azt, ha művelt vagy, és ők is szeretik az értelmes programokat.

Mert hajlamosabbak elköteleződni, és nem ilyen "élni akarok" szlogenes yolo férgek.

Mert nagy eséllyel nem félnek a leánykéréstől és lehet velük tervezni, elsősorban nem anyagilag: egyszerűen érzelmileg kiszámíthatóbbak, megbízhatóbbak és stabilabbak.

És aki ennyi idősen nem ért el semmit az életében, azt könnyebb szűrni, mint egy huszonévest, akitől nem várhat még el az ember komoly eredményeket, épp ezért azt sem lehet tudni, hogy eltűnik a süllyesztőben, mint a 80%, vagy beváltja a hozzá fűzött reményeket és normális végzettséget szerez, normális állással. Mint tudjuk, egyetemre járni semmit nem jelent. Sok mérnöksrác rázza magát, mint egy díszbzi, aztán kibukik első évben, mert szétbulizza meg issza az agyát tanulás helyett. Aztán ennyi volt a csilivili mérnök leszek duma.

21N

Osztom 23-as véleményét. Én amúgy tudatosan mindig a velem egykorú srácokat kerestem, mert az idősebbektől valamiért féltem. Már egy öt évvel idősebb fiú is nekem olyan nagy volt. Szóval mindig a korosztályomban próbálkoztam, de annyira mulyák voltak, folyton nekem kellett udvarolni, úgyhogy a végén már feladtam, elkönyveltem, hogy vénlány maradok. Akkor jött a barátom, aki az első perctől udvarolt nekem, oda-vissza ment a ping-pong közöttünk, végre éreztem, hogy a párválasztási rituálé kölcsönös. Ez volt a kezdeti időszak, amikor a klasszikus férfias fellépésével megszerzett magának.

Aztán telt az idő és az idősebb párom mellett még az átlagnál is gyorsabban komolyodtam. Ha vége is lenne a kapcsolatunknak én már soha nem tudnék kötetlenül pasizni, flörtölgetni, egyéjszakásokba bonyolódni. Én már férjet keresek. Nem azért, mert annyira öreg vagyok, hanem a pasizás engem érzelmileg kiüresít, az ideálom a család. Tudom, hogy egy velem egykorú fiú 35 előtt nem fog gyűrűt húzni az ujjamra, én viszont ezt nem tudom kivárni. Azt sem kockáztatom, hogy harminc éves koromban benyögi, hogy ő még nem elég érett, ő még élni szeretne, értsem meg őt, a férfiak és a nők különböznek, és amikor a szemére vetem, hogy ezzel engem elárult az orrom alá dug egy cikket a Férfihangról, hogy egy büdös feminista vagyok, amiért korlátozni próbálom és családot szeretnék vele... Olyan, mintha sarkítanék, de a napokban is panaszkodott itt egy 28 éves nő, hogy a 30 éves pasija halogatja a családozást. Na, egy okos nő, aki korán szeretne családot nagyon megnézi, kibe fekteti az idejét.

Ha a fiatal srácokra lehetne építeni, akkor nem éreznék azt, hogy az idősebbek elhappolják a csajokat. Az úgynevezett "rendes lányokra", akikről a fiúk álmodoznak vigyázni kell, és egy idősebb férfi nagyobb eséllyel akar megállapodni, mint egy huszonéves, kisebb eséllyel fenyeget, hogy eldobja a lányt vmi teljesen felszínes indokkal.

Mielőtt ömlene a fejemre a szarcunami: esélyekről, arányokról beszélünk, példa mindenre van, és én csak a saját, és a hozzám hasonló lányok nevében beszéltem, nem minden nő nevében.

És akkor azzal jönnek, hogy a mai világban milyen nehéz a nőknek...

Ahogy a 23as írásából is kiderül: 21 évesen hogy beszélsz a saját korosztályodban lévő férfiakról?

"És aki ennyi idősen nem ért el semmit az életében, azt könnyebb szűrni, mint egy huszonévest, akitől nem várhat még el az ember komoly eredményeket, épp ezért azt sem lehet tudni, hogy eltűnik a süllyesztőben, mint a 80%, vagy beváltja a hozzá fűzött reményeket és normális végzettséget szerez, normális állással."

Mert ugye egy férfinak 21 évesen már vállalatigazgatónak kell lennie minimum 2 millás havi nettó fizuval, Audival és penthouseval, de azért legyen sportos és járjon 100.000 ft-os ruhákba, mert ugye nem égetheti magát egy nő azzal, hogy a srác akivel jár az "csak" Zarás cuccokban jár... És te 21 évesen mit tudsz felmutatni? Ennyi az életcélotok, csupán a külsőtökre adtok, utána fogtok magatoknak egy 40 éves gazdag pasit akivel eltartatjátok magatokat, és úgy szidjátok a mostani 20éves férfiakat, akik meg próbálnának boldogulni az életben, de alig győzik, mert annyi helyen helyt kell állniuk... Gratulálok... Aztán csodálkoztok, ha az öreg pasitok lecserél egy fiatalabb csajszira, mert pár év elteltével már nem lesz olyan selymes a bőrötök mint az új konkurenciának...

Imádom hogy 120%ot teszünk bele férfiként abba hogy minden területen megfeleljünk, de még az sem elég, elvégre nehogy már megkockáztasd, hogy egy olyannal jársz, aki lehet hogy "eltűnik a süllyesztőbe", amig a többi bnőd mind Vajnapapa-félékkel kavar... De persze aki tudja hogy mi Oroszország fővárosa az már művelt nőnek számít, nyugodtan emlehetheti magát egy lapon azzal aki fiatalkora óta keményen tanul hogy ne egy lúzer legyen nagykorára...

Olyan könnyedén fogalmazzátok meg a 200 oldalas elvárásaitokat, bele se gondoltok, hogy milyen nehéz ennek megfelelni férfiként... Ti meg elég ha kinéztek valahogy, és semmit nem kell letennetek az asztalra, majd a sikeres férfi elintéz nektek mindent

A 30-as, 40-es férfi jó parti. Az ügyesebbje már befutott, stabil, jól fizető állása van. Vagy ha váltania is kell: 15-20 év szakmai tapasztalattal már jó helyre kerül (nem a gyári melósról van szó, arra nem is ragadnak a 18-20 éves lánykák). Mellette az életét is nagyjából kiépítette: van hol laknia, autója is akad, nem anyuékon lóg, meg lehet vele jelenni itt-ott: kész főnyeremény. Az egzisztenciát "apu" hozza, a fiatal, friss husit meg "anyu".

Csak azt nem tudják a kedves huszonéves lánykák, hogy akik mondjuk 40-esként az egyetemista lánykákat hajkurássza, az nem fogja előadni a Pretty Woman-t, nem lesz gyémántgyűrűs eljegyzés, holtomiglan-holtodiglan és jó zsíros válás, hanem amint vészesen öreg 22-23 éves lesz a pipi, lecseréli egy fiatalabbra.

Az utolsó két válaszoló nagyon el van tévedve.

Építgetem az egzisztenciámat, mert nem óhajtok eltartott lenni, családot viszont nem tudok egyedül, ehhez kell egy normális férfi. Normális, vagyis van valamije és nem hagy el, mert ő még "élni akar". Örülnék, ha válaszolnátok a felvetett problémákra, mondjuk arra, hogy egy fiatalon családra vágyó nő mekkorát kockáztat egy kalandor férfival.

25-ös. Nem vágyom se 2 millára, vállalatigazgatóságra, drága ruhákra, eltartottságra. Ezt egyedül te gondolod. Amit én írtam: biztonság, család. Még egyszer leírom, hátha áttöri a sértettségből emelt falakat, hogy a vágyam a család, a család, a család, nem azok a baromságok, amiket te felsoroltál. Nem az az életcélom, hogy csupán a külsőmre adok. Nem ismersz, ezért leírom: mivel a szüleim szeretetben neveltek fel, 25 éve házasok ezért ez előttem a minta, ez a legnagyobb vágyam. Ezt nem tudom egyedül elérni, ha megfeszülök se. A diploma, munka, anyagi javak egyedül is meglesznek, de ennél én többre vágyom.

Kérlek válaszolj erre a kérdésre: hány 25 éves férfi akar házasodni, gyereket nevelni? Kevesebb, mint ahány nő, és ez igazából mindig is így volt, mindig is így lesz. Én tényeket mondok, érveket, te meg a kispajtásod, a 26-os válaszoló meg csak szidalmazni és rosszat kívánni tudtok. Nem szégyelled magad, hogy egy családra vágyó nőnek azt kívánod, hogy tegyék tönkre?

"milyen nehéz ennek megfelelni férfiként" Minek, könyörgöm görgessél már vissza és mi nem megy? Csomót kötni a farkadra és elvenni egy nőt? Nem kibukni az egyetemről? Segítek, ctrl+f a keresés, beírod h 2 millió és egyedül a te hozzászólásodban fog szerepelni, az enyémben és 23-aséban nem.

"Ti meg elég ha kinéztek valahogy" Kinek mi az elég, ugyebár. Nem én vagyok a hibás azért, mert a magadfajtáknál alacsonyan van a léc.

26-os válaszolót kérdezem: a 30-asok, akik "még azokat kergeti, akik alig nőttek ki a tinikorból" és a lerongyolódott érett kanok között hol van az az életkor, amikor egy férfi rászánja magát a családalapításra? Mikortól lehet rátok számítani dugáson kívül valami másra is?