Hölgyek, van köztetek olyan, aki nyíltan fel meri vállalni, hogy irtózik a romantikus dolgoktól? Titeket mivel lehet meghódítani?

Nem szeretem a giccset. És azt sem, ha valaki élete szerelmének hív. Sem mások előtt nyálat cserélni, nekem ez illetlen és "minek". És így vagyok az ékszerekkel, a gcinagy plüssmacikkal, meg minden szarral, aminek az instapicsàk megőrülnek. De hozzábújni akkor is szeretek a páromhoz, különleges helyekre menni, néha kiöltözni, vagy nem pornóba illően szexelni, hanem szerelmesebben.

Szerintem nehezebb az illető dolga egy ilyen nővel. Nekünk nem sokat jelentenek a cukimuki bókok, meg az üres nyáladzás. Engem azzal lehet levenni a lábamról, ha valakivel tudok intellektuális eszmecserét folytatni, és benne van minden baromságban és merész/spontán ötletben, amit a fejembe veszek. Egy fiú barát kell jóformán, aki eléggé szeret ahhoz, hogy elvegyen majd feleségül. Ehhez ragaszkodom, anélkül nincs család.

Ja, amúgy gyűlölöm a tiszteletlen fszparaszt bunkókat, és ha valaki nem tud viselkedni egy nővel, úgy helyrerakom, hogy ő is nő lesz pár napig. Udvariasnak lenni nem egyenlő a nyálassal, és úgy is meg lehet adni a másiknak a tiszteletet, hogy nem úszik minden rózsaszín unikornisszarban.

Ezzel nem feltétlenül a romantika a baj, hanem a személyre szabottság és az őszinteség.

Vannak olyan pasik, akik csak filmekből ellopták a dolgokat, nem is érdekli őket, a nő mit szeretne, csak hogy "a nők" ezt szeretik, akkor ez a nő is ezt kapja.

A másik meg, hogy nagyon sok pasi csak addig romantikus, míg megkapja a nőt. Tehát nem volt őszinte romantika, csak egy eszköz.

Mit értünk egyáltalán romantikus dolog alatt ez attól függ.

Az ilyen elegáns vacsoráktól, meg ajándékozástól, meg rózsaszirmoktól, meg szerelmes versektől nekem herótom van.

Én a hétköznapi kis dolgokat szeretem. Hogy ágyba hozza a kávét, hogy kiülünk reggel együtt egy cigire meg rádiót hallgatni. Hogy este megiszunk egy sört és órákig beszélgetünk a világ nagy dolgairól. Nekem többet ér az, hogy mondjuk egy randin kiülünk valahova és órákig beszélgetünk. Nem elsősorban mint szerelmesek, hanem mint átlag ember az átlag emberrel. Ne csak a nőt lássa bennem, hanem az embert is. Ezen kívül az őszinte, egyenes embereket szeretem. Aki beleáll az arcomba, és elmondja, hogy ő meg akar ismerni, komolyan tervez velem, vagy szerelmes.

Most arra gondolsz, hogy egy nő az általános romantikusnak kikiáltott dolgokat nem szereti, vagy arra, hogy egyáltalán semmilyen érzelmes dolgot?

Én ezt a giccses kirakatromantikát nem bírom. Nem ájulok el rózsaszirmos ágyikótól, gyertyafényes vacsitól, plüssmacitól, plüss-szívecskétől, nyálas versikéktől. Az sem "hat meg" különösebben, ha vki első randira ajándékot hoz, sőt zavarban leszek tőle, feszélyezve érzem magam, mert mi van, ha mégsem úgy alakul? Adjam vissza? Ne? Így meg vagy megalázó lennék, vagy illetlen, vagy anyagiasnak tűnök...

De pl. azt romantikusnak tartom, és igénylem is, hogy néha meglepjen egy apró gesztussal a párom (akár a kedvenc csokim, akár egy hátmasszázs stb.). Meg pl. a házassági ceremóniát magát annak tartom és szeretném is.

Ha én még beleférek az elképzelt kategóriába, akkor hozzém hasonló nőket, ha nem foglaltak, így érdemes megkörnyékezni:

- ha randira akarod hívni, akkor céltudatosan, "Szia, szimpatikusnak talállak, meghívhatlak ide meg ide?" pont elég, nem kellenek erőltetett "vicces" szövegek, sem a nem ismert nő szépségét 10 percig éltetni mindenféle giccses metaforával (ezt amúgy 1-2-3-4. stb. randi után sem). Vagy úgy, hogy egy közösségbe kerülünk, és kiismerjük egymást.

- szimpatikus viselkedéssel, jó kisugárzással