Nők! Járnátok érettségizett, segédmunkás férfival vagy ciki lenne ez számotokra?

Nekem az lenne a ciki, hogy csak ennyire képes. Segédmunkást legfeljebb akkor fogadnék el, ha még csak tanul valamilyen mesterséget, és addig is némi tapasztalatot szerez a gyakorlatban (ha kőműves mondjuk, akkor testközelből nézi, milyen az). Az, hogy valaki hosszabb távon, tartósan ebben a feladatkörben dolgozik, az nekem a személyiségéről árul el olyan dolgokat, amik összeegyeztethetek számomra a párkapcsolattal- céltalan, megalkuvó, behódoló, stb, ezek mind olyan tulajdonságok, amiket fizetéstől és munkakörtől függetlenül, de nem tűrök meg attól az embertől, akit páromul választok.

Amennyiben művelt, intelligens, tájékozott, olvasott ill. tartós munkája van és jól kezeli a pénzt, amit megkeres, igen. Egyéb esetben (és lehet savazni, de ami a gyakoribb eset - tehát a beszélgetési téma kimerül a fociban és a Való Világban, a megkeresett fizikai munkás minimálbérből meg az első dolog, amit vesz, a cigi meg a sör) nem.

Nem. Nem tudom elképzelni, hogy meg tudnánk érteni egymást, össze tudnánk egyeztetni az életünket, céljainkat. Igaz, én karrierista, törtető (fiatal) nő vagyok.