Hölgyek, amikor a párotokkal összejöttetek, akkor az illető csak úgy hirtelen toppant be az életetekbe vagy már ismertétek őt előtte?

Arra szeretnék választ kapni, hogy a nőknek nagy általánosságban mi a fontos: jöjjön egy pasi csak úgy "derült égből", forgasson fel mindent, mint a tornádó, vagy szerettek inkább biztosra menni, és inkább olyan párt választani, akit már többé-kevésbé ismertek és nem vennétek vele zsákbamacskát.(Itt fel lehetne hozni, amikor a bevásárlókocsit véletlenül egymásnak tolja egy nő és egy férfi, és a dologból után randizás lesz, stb.)

Ha valaki csak úgy hirtelen toppan be, annak az az előnye, hogy csak a jót feltételezzük róla, mikor megismerjük. Tehát a szerelem adott esetben sokkal könnyebben kialakulhat, "lecsaphat". Naivan állunk hozzá, sokkal inkább elhisszük, hogy a dolog jól alakulhat. Viszont hátrányként jelentkezhet a már említett zsákbamacska-effektus, ami gyorsan eredményezhet kiábrándulást, szakítást.

Ha olyannal jössz össze, akit már korábban ismertél valamennyire, ott sokkal inkább játszhatsz biztonsági játékot. Viszont talán lassabban ébrednek az érzelmek, ill. lehet, hogy már eleve tudatában vagy néhány rossz tulajdonságának is, ami válaszút elé állíthat: mindezek ellenére is bevállalod-e őt vagy inkább egy még ideálisabb pár után nézel.(Itt nem muszáj feltétlenül régi barátságra gondolni - lehet egy olyan pasi is, aki már régóta figyel titeket, mindig köszön, stb., a szimpátia a részetekről is megvan már régóta, és egy nap váratlanul beszélgetés lesz a dologból. De lehet osztálytárs, munkatárs is.)

Szóval mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya is. Hölgyek, nálatok hogy szokott ez lenni? A "villámcsapásban" hisztek vagy a lassú víz partot mos-típusú szerelem kialakulásában? A párotokat, párjaitokat általában a kettő közül melyik szituáció hozta el nektek? Vagy volt példa mind a kettőre?