Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért vélekednek sokan úgy, hogy egy párkapcsolatot kár túlidealizálni, mert sok vele a probléma, és koránt sem olyan varázslatos, mint amilyennek néhányan leírják?
Sokan félnek, rettegnek a párkapcsolattól, vagy éppen nem tartják különlegesnek, bőven megelégednek azzal ha éppen kijönnek valakivel és ennyi.
Számomra ez fura, mert én csak olyannal jövök össze, akivel teljes hullámhosszon vagyok, és mély lelki-testi vonzalom van.
Már 4 éve élek a párommal, és ugyan vannak külön-külön a saját életünkkel problémáink, de sosem vetítjük ki a másikra, és nagyon támogatjuk és segítjük egymást amiben csak tudjuk. E mellet nagyon mély szeretet, szerelem van közöttünk, segítjük egymás személyiségfejlődését pozitív irányban, felnézünk a másikra, szeretgetjük egymást.
Ilyen egy normális kapcsolat, tele pozitív érzelmekkel, segítséggel, és mély szeretettel.
Akkor most hogy is van, hogy nem kell túlidealizálni egy ilyet..... szerintem ennek kéne lennie a normálisnak.
Mert ők nem olyan szerencsések, mint mi. Én 8 éve vagyok a férjemmel, és bátran ki merem jelenteni, hogy a lehető legjobb a kapcsolatunk. Szeretjük, tiszteljük, elfogadjuk és segítjük egymást. Boldogok vagyunk együtt, bízunk egymásban, alig várjuk, hogy megszülessen a kislányunk. :)
Mi is többször megkaptuk már, hogy biztos szar az egész kapcsolatunk, csak kifelé úgy mutatjuk, hogy nem. Én csak sajnálni tudom ezeket az embereket, és drukkolok nekik, hogy ők is találják meg a társukat, aki mellett igazán önmaguk lehetnek és nem kell rettegniük minden mosás előtti zsebürítéskor, hogy mit találnak a férjeik ruháiban.
Így van, nem mindenki ilyen szerencsés. Meg azért nem mindegy a felfogás sem. Én a problémáinkat is "csodás" dolgoknak élem meg, mert csak azt bizonyítják, hogy nincs már olyan dolog, ami szét tud minket szedni, hiszen mindent megoldottunk eddig is. De bevallom azt is, hogy igen is vannak hullámvölgyek, és nem mindig tökéletes. Van, mikor napokig fasirt van, mikor nem az igazi. Van, hogy megesz az ideg miatta, vagy meg tudnám fojtani. De ezek átmeneti, apró dolgok, pár napos időszakok. Amik után visszaáll a rend. Igazából mi 5 év után jutottunk el odáig, hogy tulajdonképpen semmi problémánk nincsen. Azt se tudom mikor vitáztunk utoljára bármiről (azon kívül, hogy milyen legyen a nappali bútor, de ezt nem mondanám problémának).
Én amit abszolút rühellek az a "jajj hát 2 év alatt úgy is elmúlik a szerelem". Meg a nagy lóf.-t múlik el.. Ez azoknak a szövege, akik rossz kapcsolatban élnek. Egy jó kapcsolatban se a szerelem, se a szexuális vágy nem lesz kevesebb ahogy halad az idő. De persze, sajnos ez egy kiváltság. Kevés a jó kapcsolat, bár nem tudom mivel lesz attól jobb, hogy a jó kapcsolatokat megpróbálják kevésbé jónak feltüntetni... Talán kevésbé érzik lúzernek magukat. Szerintem aki ezen a véleményen van, az még biztosan nem élt jó kapcsolatban.
Jaj, ezt a 2 év után minden elmúlik-ot én is nagyon csípem. :D Konkrétan szerelmesebb vagyok most, mint az elején, amikor összejöttünk. :)
Nekünk is volt egy vitatkozósabb időszak, a 4. évfordulónk környékén, de akkor kitartottunk, és azóta egy kezemen meg tudom számolni, hogy az újabb 4 év alatt hány hangosabb szóváltás volt köztünk. :) Sajnos sokan azon a ponton feladják, amikor az első 1-2 hét nem rózsaszín, pedig szerintem éppen ezután számít igazán a kapcsolat. :)
Az első válaszoló voltam. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!