Tényleg baj, hogy hiányzik belőlem az ambíció?

Lassan középkorú leszek, és nem egyszer megkaptam már (hol finomabban hol direktben), hogy vonzóbb lenne, ha volna bennem ambíció. Mondjuk karrier terén.

Csak ezzel nem tudok mit kezdeni. Van egy melóm, ami elég különleges, kb. féltucatnyian csináljuk az egész országban, nem fizet különösebben jól, de így is minden hónapban félre tudok tenni egy kisebb összeget, nem máról-holnapra élek. Autóm, jogsim nincs, viszont jól érzem magam a bőrömben, van egy hobbim, aminek a szubkultúrájában viszonylag ismertnek számítok, és amit imádok csinálni. A kollégáimmal jól kijövök, van néhány barátom, és még a csajozás terén sem panaszkodhatom: sosem voltam Don Juan, de bizonyos lányoknak bejövök, mint külsőre mind belsőre.

Ezek után tényleg annyira lelombozó dolog, hogy semmi kedvem törtetni, idegeskedni, olyan melókért küzdeni, amelyeket végezve nem érezném jól magam? Gáz, hogy ahelyett, hogy kocsira gyűjtenék, inkább "csak" egy lakáskasszát fizetek, és a hülye motivációs tréningek helyett inkább otthon olvasok egy könyvet egy pohár bor mellett, vagy a barátaimmal töltöm az időt?