Az normális, hogy azért nem ismerkedem, mert nem tudok semmit sem felmutatni még az életben? L

huszonéves lány vagyok és észrevettem,ha ismerkedem hamar elmegy a kedvem a randiktól vagy bármitől,ha eszembe jut,hogy én igazából még semmit nem értem el az életben. egyetemen megcsúsztam és még mindig folyamatban vannak a tanulmányaim,igazán egy nyelvet sem beszélek,csak nagyon alap szinten. Nem vagyok ösztöndíjas ,nem vagyok kiemelkedő semmiben. Nem is vagyok egy szépség,hogy mindezeket arra fogjam,hogy amiatt nem tanultam rendesen.

Mindig látom,hogy a potenciális jelöltjeim exei gyönyörűek,mestert végeznek,kitünő tanulók ,ilyen-olyan fantasztikus személyiségek. Ettől mindig elmegy a kedvem és arra gondolok én meg egy semmi vagyok,még egy alapkézést is csúszással tudok csak elvégezni. Valaki érez hasonlóan mint én?? vagy volt veletek is így?