Normális ha én természeteséggel érzem azt, hogy nincs semmi esélyem komolyabban egy nőnél, netán még így tervezni is?

Valószínűleg nem fogsz nekem hinni, de szerintem nincs olyan, hogy erre születni kell. Azért érzed szívásnak a párkeresést, mert az is.

Itt annak buli leginkább aki beéri kevesebbel (vagy ha megégeti magát, akkor még neki sem), vagy egy piszok mázlista.

Én az utóbbi kategóriába esek. Sosem gondoltam volna, hogy 1. találok épeszű férfit, aki többre becsül egy éjszakánál (és nem 50 feletti)

2. hogy mindezen tulajdonságai mellett még képes engem elviselni is (mert azért cink vagy sem, lássuk be, veszettül rossz természetem van, és külön serleg jár mindazoknak akik képesek házsásosnapjaimon nemhogy szeretni, de elviselni)

folyt köv. (elküldte előbb)

Szóval a lényeg, hogy ahhoz, hogy találj egy olyan embert akivel úgy igazán passzolsz, az szerintem puszta szerencse dolga. Mindegy, hogy jóképű vagy, vagy csúf, szegény vagy gazdag... nehéz olyannal találkozni, aki elvisel, aki tényleg téged értékel és még a rossz napjaidon is képes szeretni.