Volt itt valaki olyan helyzetben hogy azért nem csajozott/keresett párt magának, mert annyira rossz anyagi helyzetben volt és szégyellte?

Mi nem élünk ilyen körülmények között, de rengeteg régi osztálytársam lakik romos házban, düledező falakkal, stb. és szép barátnőjük van. Sztem ez nem ok arra, hogy ne csajozz.

Pl sok lány is van így és akkor keress olyan lányt, aki szintén szegényebb és őt nem fogja zavarni.

Volt egy körülbelül egy éves időszakom amikor átlagosan havi 15-20 ezerből kellet élnem. Így jött össze külső okokból.

Abban az időben gondolni sem mertem rá, hogy kezdeményezek nőknél mert féltem tőle, hogy ha összejön akkor érdekelné hogy és hol élek.

Plusz azért az elején egy kapcsolatban szeretek költeni a nőre (egy egy tábla csoki ajándékba, vagy valami kis meglepi...)

Én azért nem csajoztam mert az államosítás és a szocializmus egy rabszolgasorsot hozott a szüleimnek és nekem is. Kötelező volt munkahelyre járni, holott a szocializmus vége felé már megélni sem lehetett volna belőle ha nincs otthon háztáji gazdaság. Vagyis nem csak a szegénységen/gazdagságon múlik a csajozás, hanem azon is hogy rendes szabad országban élhet-e valaki.

Amúgy nem éltem rosszul anyagilag a szocializmusban sem a szüleim háztáji gazdasága miatt. De mindegyik lányismerősöm érezte hogy a sötét keleti blokkra jellemző kényszermunka nem az én világom és az övé sem. A szabadságot fontosabbnak tartottuk a pénznél, és csak akkor jöttünk rá hogy milyen igazunk van amikor szabadok lettünk. Mert rájöttünk hogy ha az ember szabad, akkor az az anyagi jólétet is magával hozza. De fordítva nem biztos hogy mindig igaz, vagyis lehet valaki milliomos, de az még nem garancia arra hogy szabad is lesz.