A mai emberek nagy része miért nem képes kommunikálni?

Szerintem az önzőség az egyik gond, a másik meg a türelmetlenség. Úgy akarnak párt, hogy csak a végeredményre koncentrálnak, a megismerés, és hasonlók nem számítanak, ahogy az ember sem, csak a funkció, szinte. Illetve még az agyi elkényelmesedés rovására is tudom írni, mióta az ember passzív befogadó inkább, és nem alkot, olvas, vagy bármi olyan tevékenység, ahol ott kell lenned agyilag, és gondolkodnod kell, azóta leszoktunk arról, hogy gondolkodni akarjunk valamiről. Vagy valakivel.

Én abból gondolom, hogy látványosan nem élvezik a beszélgetést. Jönnek az általad említett egyszavasok, a sablonkérdések... Sokszor annyira elegem van a faggatózásból, meg a miahobbidhollakszMIZUmitcsinálszmittanulsz klisékből, amik gyakorlatilag egy száraz adathalmazt szolgáltatnak, amiből egy idegen számára kezdetben semmi használható nem derül ki, mert csak a felszínt kapirgálja, hogy komolyan visszakérdezek, hogy mit fogunk tenni, ha elfogynak a kérdések... "Hát majd kérdezel te"... És egyszerűen látom lelki szemeim előtt, hogy egy ilyen "kapcsolat" 2-3 hónap után szarrá menne, pont emiatt a felületesség és a "meg nem erőltetem magam, szórakoztass és mesélj te" felfogás miatt... Ebben sosem lesz közös hang, ahogy az egyszavasokban sem. Vannak dolgok, amikre én sem tudok többet írni, mert mit mondjon az ember egy részeg haveros sztorira... Viszont ha a sokadik üzenetváltás (10 körül) után sincs harmónia a beszélgetésben, és nem pörög, azt ki is lehet szórni. Nem azért, mert az adott ember rossz, vagy valami... Hanem mert tudom, hogy nem őt keresem, nem illünk össze. Ne mondjuk már, hogy megéri időt elpazarolni arra, aki megkérdezi, mi a hobbid, felsorolsz neki pár dolgot, telibeszarja, bele sem mélyed, csak rohan tovább... Én ezt abszolút nem élvezem, márpedig a kommunikáció részben arra való. Egyébként lehetne tanulni ezt is, nekünk is tanítják a szak keretein belül, hogy hogyan kell azt kommunikálni a másik felé, hogy vele vagyunk, követjük a gondolatmenetét, és figyelünk rá, és nem kérdezzük agyon, de nem is az üres semmi van, a legtöbb embernél viszont ez természetes, feltéve, ha érdekli a másik. Ha nem, akkor vagy megerőlteti magát (ami mondjuk ismerkedésnél fölösleges energia- és időpazarlás, mert nem feladatod neked társalogni vele, ha látod, hogy abból nem lesz semmi), vagy elengedi.

Valójában az a szomorú, hogy hiába a nagy felkiáltójel, hogy "te jó ég, nem érzed, hogy mennyire természetellenes a beszélgetés, amit produkálsz?", mit csinál a jóember? Türelem, intuíció és őszinte érdeklődés helyett könyvből akar tanulni 2 nap alatt "csajozni". És kikötünk ott, hogy az a másik szerencsétlen még mindig nem egy olyan ember, mint ő, hanem valaki, akit be kell módszeresen cserkészni egy használati útmutatót követve, amit pár szakinak álcázott majom jó pénzért elad az ilyeneknek...

21L