Lányok, nők! Szerintetek ez így elfogadható? Te elfogadnád-e ezeket a körülményeket?

Most végig úgy fogok fogalmazni, mintha neked mondanám, hogy könnyebb legyen beleképzelni magad.

A saját jelenlegi helyzetemet írom le, kíváncsi vagyok mennyien mennétek bele.

Az a helyzet, hogy jelenleg (és még két évig), nem lesz éppen egy szuper életem. Dolgozni fogok alacsonyabb pozíciókban, átlagos fizetésért (most éppen 120.000 Ft netto) és nem nagyon fogok rajongani a munkáimért. Ámde! Addig sem adtam fel, tanulok dolgokat és 2 év múlva egy sokkal jobban fizető állásom lesz, ráadásul kötetlenebb is valamivel, mint a mostaniak (no, nem valami átverős tőzsdézés).

Szerintetek ebben a két évben van értelme ismerkednek, vagy sem? Én kb. fél év múlva tennék erre kísérletet, addig is elég sok teendőm lesz saját magam körül (edzések, zavaróbb bőrhiba eltüntetése, fogászat, pszichológusi ellátás), viszont úgy fél év múlva szívesen ismerkednék újra, mivel hiányzik a dolog (régebben volt valakim és jó érzés volt), viszont akkor el kellene fogadnod, hogy az első 1,5-2 év nem éppen a "bőség korszaka" lesz.

Jelenleg családommal élek, de ha megismerkednénk és minden stimmel, van egy lakásunk ahol élhetnénk külön - illetve először inkább azt mondom, hogy megpróbálhatnánk a közös életet. Itt nagy előny, hogy csak a rezsit kell fizetni, de később is élhetünk ott, ha tetszik. (Ebben az esetben anyám át is adja nekünk a jogokat, mivel nem tart rá igényt).

Viszont 2 év múlva a dolgok jobbra fordulnak (igaz még kell hozzá a kitartó munka) és akkor már lényegesen magasabb fizetéseket hozhatok haza, ráadásul úgy, hogy élvezem amit csinálok, "magamnak" dolgozok és jól érzem magam. Akkor már élhetünk jobban (igaz nem "luxusban), és haladhatunk együtt az életben előre.

A dilemma a korom, mivel most 25, két év múlva 27 éves leszek. Szerintetek próbálkozzak addig? Ti belemennétek ebbe (feltételezve a kölcsönös szimpátiát, vonzalmat stb.)?