Ti is azt vettétek észre hogy kevés a normális nő?

Szép és csinos és mindig mosolyog... te biztike nőcike vagy?

Tehát aki ronda, az már nem is normális. Ugyanazt csinálod, mint akiket lenézel. Taps.

Igen :D micsoda általánosítások. Nem kritikát szeretnék megfogalmazni kedves kérdező, csak kicsit félreérthetőek ezek a dolgok, amiket írtál.

Tehát csak akkor normális egy nő, ha mindenhogy nagyon fejlett, mellette még szép is, meg csinos is, meg vidám is....:D alapból azzal kezdeném, hogy akinek nagyon fejlett az érzelmi intelligenciája az biztos, hogy nem vidám. Ez egy olyan világ, amelyben nagyon sok ok van az örömre, de legalább annyi a bánatra is. Aki mindig vidám az vagy naiv, vagy hülye. Én pl nem mondom magam pesszimista embernek, de sokszor vagyok szomorú, mert együtt tudok érezni a sok szenvedővel a világban, plusz látom, hogy hova tart a társadalmunk. Ez nem jelenti azt, hogy nem mosolygok/nevetek/szórakozok, de nem vagyok élből egy vidám ember. Inkább leülök egy csendes sarokba magamnak egy jó könyvvel, vagy bámulom a természetet.

Az, hogy valaki mennyire szép és mennyire csinos, az nagyban azért a genetikától függ..lehet persze edzeni, meg magadra kenni 6 kiló vakolatot, de valljuk be, vannak meghatározott dolgok rajtunk, amin nem tudunk változtatni. Ez alapján megítélni valakit roppant felszínes és gyermeteg.

Amúgy meg a férfiakat sem érdemes kihagyni a buliból. Nem lehet egyik vagy másik nemet hibáztatni. 50-50%-ot beletettünk mindannyian. Az, hogy ezt mi indította el, a nők elnyomása, a feminizmus, vagy sok férfi hűtlensége, hosszú és meddő viták alaptémája lehetne, de a felelősséget akkor sem vehetjük le senki válláról. A nemi szerepek oly mértékben össze vannak keveredve, hogy azt már az ég se bogozza ki.

Én ha már feltennék egy ilyen kérdést, így fogalmaznék:

Észrevettétek, hogy manapság egyaránt kevés a normális férfi és a normális nő?

Természetesen ez csak az én véleményem. Elnézést, ha úgy tűnt, elragadtatom magam, csak néha pipa vagyok ettől.

Üdv.

23/L

Eleve kevés a normális ember. :)

21/L

Egyet értek veled. Nagyon vágyok egy olyan nőre aki elfogad olyannak amilyen vagyok és adna legalább egy esélyt ha valamennyire legalább be is jövök neki. Én sok lányt, nőt megismertem életemben de egyik sem akart tőlem semmi komolyat, és eleinte normálisak voltak, de idővel kibújt szög a zsákból és rájöttem hogy nem túl normálisak, nem tisztelik a másikat igazán, hazudnak, kihasználnák a másikat, és iszonyat felszínesek.

Egy olyan kedves aranyos lányban csalódtam igazán aki tényleg normális lány, de ő neki voltak olyan dolgai amit nem lehetett tolerálni. Külföldi pasival volt együtt távkapcsolatban és ennek ellenére adta nekem a szentet és tudtam hogy van pasija de szinte szakítani akart vele hogy velem összejöjjön de csak átvert, nem érdekeltem őt igazán, csak unta magát hogy nem voltak barátai és engem így használt ki.

Abszolút egyetértek, mindig próbáltam lányokkal barátkozni, de sosem lett belőle semmi mély barátság.:(

Pletykásak, a témáik unalmasak (mindig csak arról megy a duma, hogy ki higy néz ki, mennyit tud spórolni, mit vett, ami olcsó volt, milyen sminket használ, milyen ócska divatfogyást művel...), ha te sikeres vagy, akkor egyből megy a lehúzás, hogy "áh, hagyd", meg "minek ez neked", meg "csúnyább lesz az arcod az éjszakázástól" (ajók urvaéletbe, tanulnom kellett, nem divatbemutatóra készülni)...

Ha pedig valaki tetszik neked, akkor vagy negy a "hogynézmárki", vagy rácuppannak (egyénfüggő), vagy ha ez nem, folyamatosan a pasijukról beszélnek, hogy ki hányszor és hogyan szeretkezik, meg hogy a kedves mitől finnyás és mit szeret. És egy rohadt közös estét leszervezni két hónapba telik, mert a pasinak feltétlenül muszáj jönni mindenhova. Bár ez a jobbik eset, van, aki meg más srácokról álmodozik, meg "falazzatok" meg "szakítani akarok", meg "nem szeretem, de fizeti az albit", utána meg látod a nagy szerelmet rajtuk egy hét múlva, és kinyílik a bicska a zsebedben, hogy legszívesebben megmondanád a srácnak, mi a helyzet, de úgysem neked hinne, meg ez úgyis szemétség.

Ezenkívül, mindig lesz egy barátnő rajtad kívül, akivel kibeszélhet, és akivel egymást dicsérgetik, normális kritikát nem mondanak sem rólad, sem semmiről. Nincs véleményük, csak bólogatnak, meg "jujognak", ha kifejted a magadét, elvárják, hogy te is bánj velük hercegnőként, megy a nyafi, ha sokat kell sétálni, ha koszosak lesznek, ha túl drága valami (ha meghívod őket, akkor persze lehet róla szó).

Szóval én esküszöm, női társaságban vagy úgy éreztem magam, mint egy kuplerájban, vagy úgy, mint valami háziasszonyok klubjában, ahol tipikusan olyan beszélgetések mennek, mint általában a nők között a gagyi vígjátékokban... Én sem vagyok hű, de jó nő, belsőre sem, külsőre sem, de néha nem értem, hogy ezeken mit szeret egy férfi, mikor én elalszom mellettük, és én szégyellem magam mellettük.

21L