A férfiak mikor viselkednek így?

Mindig olyanokat mondott, hogy sose venne el ilyen nőt, igazából sose kellenék neki hosszútávon...

Viszont rendes pillanataiban könnyesre tudtuk röhögni magunkat, én voltam az egyetlen az összes nője közül, aki felmehetett a lakására.

Mások előtt normális volt velem, nem tagadott le, rejtegett vagy ilyesmi. A lakótársnője meg is mondta, örülne, ha velem maradna végül, mert nagyon jó hatással vagyok rá.

Máskor viszont megkaptam, mi nem járunk, sosem járna ilyen nővel...

De ragaszkodott hozzá, hogy egy ágyban aludjunk, ha meg is mondtam, én már nem szeretnék, ragaszkodott hozzá. Meg néha beszélt dolgokról a magánéletéből, aztán később meg azt mondta, nem nyílt meg nekem.

Elegem lett, befejeztem vele.

Utána mások által üzengette, hogy milyen szép az élet nélkülem. Eljött a könyveiért, amik nálam voltak, de 70km-es kerülővel, és közölte, rohan randira a volt barátnőjével, csak rohadt fontosak voltak azok a könyvek, még aznap (amiket előtte úgy adott kölcsön, hogy soká tudja nélkülözni).

Nemrég megtudtam, egy éve próbál megtalálni. Én most diákmunkázok egy áruházban, kasszában.

Erre beállít kiöltözve, nálam vesz csokoládét, egyértelmű volt, hogy megint randira megy. És úgy bámult, mint aki csodát lát, nem tudta levenni a szemeit. Meg próbálta kibetűzni a nevem a névtáblán, de takarta a hajam. Gondolom, azért, mert nem emlékszik rá (külföldi és hosszú vezetéknevem van), és meg akart keresni.

Mikor csináltok ilyet, férfiak? Most kell a csaj, nem kell a csaj, vagy mi van?