Vannak olyan férfiak akik nem akarnak gyereket még párkapcsolat/házasságban sem? És miért?

Nagyon sokan vannak így, de nem mindegy ,hogy azért nincs gyerekük mert nem lehetett vagy azért, mert nem akartak. Az utóbbi csak közös megegyezéssel lehet és a kapcsolat elején tisztázni kell.

Van olyan ismerősöm akik úgy döntöttek, hogy egymásnak élnek életük végéig, sokat utaznak, buliznak még 50-hez közeledve is, úgy élnek mint 20-30 éveikben lennének, és senkire nem akarnak tekintettel lenni. A baráti körük jóval fiatalabb náluk, a velük egyidős barátok már lemorzsolódtak, családot alapítottak.

Vannak. Én pl ilyen vagyok. Egyrészt van a családban örökletes betegség, amit nem akarok tovább adni. Másrészt tudom, hogy rossz apa lennék. Harmadrészt semennyire nem vágyom rá, soha nem vágytam és nem is fogok. Tudok teljes életet élni egy kis vonyítógép nélkül is. Az idegeimre megy, ha csak meghallok egyet és a társaságukban is nagyon rosszul érzem magam. Ez később sem fog változni. Persze állandóan meg akarnak egyesek győzni, hogy ez majd megváltozik, bla bla bla... amivel szintén az idegeimre mennek. Annyira kell gyerek, mint hátfájás!

Ezért amikor párt kerestem, tudatosan, már a leges legelején, az ismerkedési szakaszban kikötöttem, hogy sem rövid, sem hosszútávon nem akarok, soha. Akinek jó, annak jó, akinek nem, az ne velem tervezzen, hagyjuk egymást.

Természetes dolog, ha valaki akar, semmi jogom ettől megfosztani, nem kérnék nőt, hogy mondjon le ezen vágyáról, kegyetlenség lenne. DE ha velem össze akar jönni, akkor ez csak akkor megy, ha Ő sem akar.

Végül a párom egy idősebb nő lett, akinek már van egy tizenéves és nem akar még egyet. Ez így még elfogadható számomra. (egyébként is az idősebb nőket szeretem)

26/F vagyok, a párom 40/N

Vannak.

-mert egyszerűen nem vágynak rá

-nem képesek rá (valami betegség)

-nem bíznak a nőkben, hiszen annyira gyakori, hogy a pár éves gyereknél a nő benyújtja a válókeresetet, mert "ő még élni akar", és jól él a gyerektartásból, amit a férfinak kell fizetnie, és alig látja a gyerekét.

Rengeteg kapcsolat megy tönkre, azaz kérészéletűek. Ma már nem párkapcsolatok vannak, hanem mint korábban valaki jól megfogalmazta a dolgot: kapcsolódások (röviden: "ma még van kapcsolatom, de holnap már ha úgy akarom, akkor nincs").

A sors fintora, hogy Rák vagyok, elvileg a legcsaládcentrikusabb... De jobban érzem magam szabadon. Persze azért jó lenne néha valakihez szólni a 4 fal közt. Gyereket azért sem szeretnék, mert a mai gyerekeken eleve látszódik, hogy sérültek, mert az ő szülei sem tudták nekik megadni azt a fajta szeretetet, modort, megtanulandó dolgokat, amit a régiek még megadtak nekünk. Rossz mintát nem jó örökölni.

Jelen.

Mert se türelmem, se időm nincs a gyerekekhez. Plusz nem fogom tudni előteremteni azt a 11 milliárd dollár körüli összeget, amibe egy ilyen kis tündérke felnevelése kerül.