Lehet hogy sosem lesz emiatt barátnőm? :/

Én 24 évesen jöttem össze életem első nőjével és hidd el nekem én már feladtam a dolgot és amikor már nem is számítottam rá akkor találtam rá.

Én középsulis koromban jártam el társasággal meg sok lányt megismertem, de egyik sem akart tőlem semmit, pedig nagyon sokat ismerkedtem! Belőlem ez váltotta ki hogy visszahúzódó és csendesebb lettem és az önbizalmam a mélypontra zuhant. Aztán amikor elmúltam 20 éves, a barátaim eltűntek az életemből, én meg munkából, munkába jártam meg tanultam is mellette. Aztán amikor egyre több kudarc ért mert én már az internetes társkeresőktől kezdve már mindent megpróbáltam de nulla sikerrel akkor feladtam a dolgot és beletörődtem hogy egyedül fogok megdögleni.

Aztán egy napon gondoltam egyet és egyedül lementem a közeli tópartra a kutyát megfuttatni, meg már rég is jártam arra és ott séta közben találtam rá életem szerelmére. Egyáltalán nem számítottam erre, totál véletlen találtunk egymásra. Ő is ott sétált, éppen fotózni akart, mert ez a hobbija és nagyon ügyes benne. A kutyusom megtetszett neki, és meg akarta simogatni, én meg engedtem neki, és elkezdtünk beszélgetni amivel rögtön elrepült 2 óra, aztán felvettük egymással a kapcsolatot és találkozgatni kezdtünk, majd mire észbe kaptam már rég együtt voltunk annyira gyorsan történt, de nagyon megszerettem őt. Persze sokáig bennem volt a tüske még a legelején hogy még szűz vagyok és minden új nekem, meg hát féltem attól hogy ki fog nevetni vagy nagyon lefog nézni. Aztán végül alaposan átbeszéltük a dolgokat és én mondom ennyire megértő, kedves, türelmes, nőről álmodni sem mertem.

Sokan mondják hogy a szerelem akkor jön amikor egyáltalán nem számítunk rá, és ez teljesen igaz.