Alkalmasak vagytok egy komoly kapcsolatra? Ha nem, miért nem?

Én alkalmasnak tartom magam. Tudom, mit jelent éretten (és nem önzően) szeretni, tudom, hogy mi marad a szerelem után, ami fontosabb mindennél, képes vagyok felelősséget vállalni a döntéseimért és csapatjátékosként viselkedni egy kaocsolatban. Akkor megyek bele egy kapcsolatba, ha érzem magamon, hogy rendben vagyok és nem eszköz a másik, hanem a társam és a legjobb barátom, akire bár szeretnék számítani a nehéz időkben, nem terapeutának meg rabszolgának szerzem be. Nálam minden az egyenrangúságon, a kölcsönösségen és az egyensúlyon alapul. És hagyom élni a másikat, miközben én is élek, szeretni, miközben én is szeretem és ezt ki is tudom fejezni neki; és ismerem annyira az embereket és magamat, hogy tudjam, mi játszma, mi zsákutca, hol kell befejezni a vitát és honnantól hiszti. Arról nem beszélve, hogy alapvetően életre tervezek, mindig abban gondolkodok, hogy lehet, hogy ő 40 év múlva is itt csücsül mellettem.

Kislány voltam ugyan, mikor utoljára volt kapcsolatom, de úgy érzem, képes lennék azt nyújtani a másiknak, amitől teljesnek érezhetné a kapcsolatot. Ha pedig nem is tudom, kommunikálni egyenesen és nyíltan tökéletesen tudok és jutnánk valamire.

Ez meg király, csak úgy vagyok vele, hogy "nem jár mindenkinek". Bármilyen csúnya, egy jó kaocsolat idő, energia, felelősség is valahol, elköteleződés és alapvetően sokat kivesz (és ideális esetben mégtöbbet hozzá is ad) az ember életéből. Nyilván emiatt nagyon körültekintően választok párt és lassan is leszek szerelmes. Részben a korábbi kapcsolatom vége miatt, részben meg szeretném ismerni azt, akit szeretek.

Sokáig nem tartottam rá alkalmasnak, mert úgy éreztem, nincs időm rá. Akkoriban olyasvalakivel ismerkedtem, aki kicsit sem volt rugalmas és nyitott az én dolgaimra, amiatt hittem, hogy nem lehet összeilleszteni egymás idejét és szabadidős elfoglaltságát. Belegondolva ez egyáltalán nem igaz, minden csak szervezés és csapatmunka kérdése.

Nem hibáztatás, inkább csak egy ártatlan kijelentés, hogy a korosztályom nagy része egyszerűen nem vevő arra, amit itt felvázoltam és nem ezt igényli (még) döntő többségben. Márpedig én magammal hiába jövök ki tökjól, fontos az is, de nem egy kapcsolat. Ahhoz nem csak nekem kell ilyen értékrend és cél, másnak is.

20/L