Szüleim mindig hangsúlyozták az anyagi dolgok fontosságát az ismerkedésnél. Belém nevelték, sajnos nehezen tudok ettől elszakadni ismerkedésnél, mennyi problémát okozhat a későbbiekben ez?

Lehet, hogy fontosak az anyagiak, ugyanakkor nem kell azt hangoztatni, lehet magadban is felmérni a helyzetet ismerkedésnél, nem kell kipakolni, hogy mid van. Nekem hasonló az intelligencia és a tudás, ezt nevelték belém a szüleim, ilyen körökben nőttem fel, ilyenek a barátaim és nem akarnék ostoba embert magam mellé. Ennek ellenére sosem hangoztatom ismerkedésnél, egyrészt mert röhejes, másrészt ha nem is használnak ki, nem akarom, hogy a másik csak ezt lássa bennem és én sem akarom csak ezt látni a másikban, még ha lényeges is nekem. Értelemszerűen, hozom a felszabadult emberi oldalam, a magam játékosságát és bohókásságát, aki hozzá tud ugyan szólni a dolgokhoz és tudja magáról, és képes magát kifejezni kulturáltan, ha arra kerül sor, vagy ha valaki olyan témába vezeti bele, illetve tudja, hogy mit tett le az asztalra, de nem érzékelteti a másikkal. Főleg nem okoskodik fölöslegesen, hogy demonstrálja, mekkora ember (se), csak szimplán jófej és elfogadó azzal is, aki lehet, hogy kevésbé tanult vagy kevésbé szorgalmas. (Ilyenkor mindig bele-belemegyek olyan kérdésekbe, ahol az illető kibontakozhat és megvillanthatja tudását, puhatolózok nála azért nyilván, de csak finoman, nem megyek erre direkt rá.) Aztán úgy is kiderül, ha nem illünk össze, lényegtelen, hogy ez mi miatt van, annak pláne semmi értelme, hogy azzal húzza le valaki a másik önbecsülését, hogy "kevés neki".