Miért tapadt szorosan a szép nőkhöz az a jelző, hogy beképzeltek meg fennhordják az orrukat?

Férfiként kérdezem. Nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon kedvesek, nyitottak és szerények - abszolút nem vettem észre, hogy bármelyik lenéző lenne vagy azt éreztetné, hogy nem vagyunk egy súlycsoport és menjek a fenébe.

Azt vettem észre, hogy sokuknál jelen van az a szépségkirálynő-karakter, amit a versenyeken is lehet látni(pl. tegnap este is volt egy ugyebár): finom, nőies, magabiztos, de nem beképzelt, békében van magával, emberileg értékes, jószívű és ambíciózus. Valószínűleg ez nem egy szerep tehát, amit rájuk erőltetnek, hanem ez náluk belülről fakad. Olyan, mintha meg akarnák az embereket arról győzni, hogy a szép külsőhöz szép belső is társul.

Ezek megrendezett versenyek, de az életben is ezt látom, ezzel szemben a szürkeegerek vagy a külsőre nem túl szép nők sokszor csalódást okoznak a viselkedésükkel. A dekoratív, szép lányok pedig újra és újra meglepnek, de egy ideje már beláttam, hogy nincs értelme tőlük tartani, nem hordják fenn az orrukat.

Akik azt mondják, hogy el vannak szállva maguktól ezek a nők, valóban ezt is tapasztalják, vagy csak puffogtatják az üres frázist, ill. csak előítéletesek? Miért terjedt el az az általános vélemény, hogy egy szép nő mindig beképzelt és el van szállva magától, mikor erre számtalan ellenpélda létezik?