Lányok, hogy érzitek magatokat, ha egy csúnya srác bepróbálkozik nálatok?

Én inkább kényelmetlenül érzem magam. Egyszerűen előjön bennem az az érzés, hogy bár tehetném valamit, de nem érzem a kémiát, neki meg nem a barátságom kell. Nem mondom, hogy sajnálatot érzek, inkább csak bűntudatom van kicsit. De az ember mégsem választhat szánalomból.

Akkor sem szoktam rá úgy gondolni, hogy mit képzel magáról, ha nyomul vagy neheztel rám. Ő is egy kis emberke, neki is lehetnek érzései, érezheti méltatlannak a helyzetet és tudom, hogy inkább csak zavarja az egész, nem rám haragszik, mert nem szolgáltam rá.

Lehet, megalázva érezné magát, de sokszor szívesen segítenék neki, vagy adnék tanácsot. Kár, hogy erre pont az az ember a legalkalmatlanabb, aki tetszik... Mert hülyíteni nem szeretnék. Csak felhívni a figyelmét az értékeire, az előnyös tulajdonságaira és a lehetőségeire, vagy ilyesmi.

Nekem egy konkrét esetem volt, brutálisan zavarban voltam, hebegtem-habogtam. A pasi amúgy aranyos volt és udvarias, de egyrészt párkapcsolatban voltam, úgyhogy eleve esélytelen, másfelelől kb 10 évvel idősebb, brutális bibircsókokkal az arcán. Egyrészt jót tett az önbecsülésemnek, mert smink nélkül, valamit gyorsan felkapva, nagy táskákkal a bevásárlás után is kiszúrt valaki, viszont elgondolkodtam rajta, hogy lehet egy kicsit többet kéne törődnöm a külsőmmel, mert úgy gondolom, előnyösebb ruhában és szép frizurával, egy korrektor, szájfény kombinációval már nem mert volna odajönni.

Plussz volt mégegy durva, odajött egy ilyen hajléktalan-féle (másoktól kéregetett), azt hittem tőlem is azt akar, de mint kiderült randira hívni. Ott úgy nagyon nem tudtam mit gondolni, le voltam döbbenve, még most sem tudom hova tenni a dolgot. :)

Ha csak simán csúnya (mármint olyan, akit én annak tartok), én kellemetlenül érzem magam... nem azért mert, jaj, miért jön hozzám oda egy csúnya srác, ez ciki... hanem azért, mert így is úgy is megbántom, pedig nem az a szándékom.

Na az viszont zavar, ha emellett még igénytelen, ápolatlan is. Akkor konkrétan megsértődöm (bár nem mutatom ki), hogy hogy gondolja, hogy egy szinten vagyok vele, és hogy van esélye nálam... már a feltételezés is sértő, hogy egy olyannal leálljak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy túlsúlyos vagyok ugyan, de minden más rajtam kifejezetten csinos és ápolt (a túlsúly is betegség miatt van, de ugye ezt egy kívülálló nem látja)... a hajam frissen mosott, kellemes az illatom, a fogaim ápoltak, az arcom ápolt és szolid smink van rajta, nőiesen, de visszafogottan öltözöm... erre odajön egy orrfacsaróan bűzös, koszos-rongyos ruhájú, mocskos, fogatlan bőrű emberke, és látom rajta, hogy komolyan elhiszi, hogy ő MEGÉRDEMEL engem.