Férfiak ti a könnyebb utat válasszátok vagy küzdetek egy nőért?

Nem a nők mondják mindig, hogy a nem az NEM?

Ha nehezebb dolgom van már úgy gondolom, hogy nem akar semmit vagy csak barátkozni így hagyom is.

Igen én is úgy gondolom mint az 1es.

Jó kapcsolat/ ismerkedés alapja, ha oda-vissza ugyanúgy működik.

Attól függ, mi is ez a küzdés.

- Ha ugyan érzi, hogy megvan az összhang, de szükségtelen pluszfeladatokat ad ki, húzza az időt, csak azért, mert valami nőklapjacikkben azt olvasta, hogy mit kell csinálni "a férfival", akkor játszmázzon mással, agyő!

- Ha szeretne jobban megismerni, bizalmat építeni, és megfontoltnak lenni, és emiatt lassabban haladunk, az teljesen oké, én is így vagyok vele.

Remélem érződik a különbség.

Sokszor kaptam visszautasítást és gyakran kapartam utána még egy KICSIT, tényleg nem sokat, csak egy kis rábeszélés... egy-két órát beszélgettünk. Ha annak a végén is nemet mondott, akkor oké, békén hagyom. Nagyjából 50%-ban összejött ilyenkor.

Sőt olyan is volt, hogy Nemet mondott, megpróbáltam megváltoztatni a véleményét, és nem sikerült. Békén hagytam, és egy hét után írt, hogy megbánta, mégis folytassuk. stb.

Olyan is volt (többször), hogy egy lány kifejtette, hogy mennyire nem akar összejönni velem, és nem is ért, hogy azok a lányok, akik velem voltak, azok hogy voltak erre képesek. stb. Milyen szär pasi vagyok és egyébként is... szóval teljesen elszidott mindennek, hogy gáz vagyok, és sose akarna tőlem semmit.

Én mosolyogva bólogattam, hogy "ja, persze igen... el is hiszem :D :) "

Egy hét múlva együtt voltunk, vagy nála "aludtam", vagy csókolóztunk pár órát stb.

Nem tudom, hogy küzdelemnek számít-e, de nekem nem hatott annak... Megváltoztatni a "nemet" amúgy meg lehet. Nekem sokszor sikerült már, de értékesebb nem attól lett a lány, hogy kaparni kellett érte.

Lehet, hogy most lepontoztok, de én képes lennék küzdeni egy nőért. Ehhez tudni kell, hogy 40 plusszos pasi vagyok. És amikor én voltam 20-25 éves, akkor még igenis "meg kellett küzdeni" a nőkért! Nem bújt egyik sem ágyba az a első vagy a második randin. El kellett nyerni a szívét és a bizalmát. És szerintem jó volt így!

Tudom, hogy manapság más világot élünk. Mindenki modern, midenki rohan, senkinek nincs ideje semmire. Pedig egy kapcsolat legszebb része az udvarlás. Bár az is lehet, hogy manapság a lányok sem igénylik már annyira, mint anno.

Én azt vallom, hogy ha valóban tetszik az a lány és nem csak a teste kell, hanem a szívét is akarom, akkor küzdök érte egészen addig, ameddig úgy érzem lehet esélyem nála.

#6 JAaaaa! Azt én nem tudtam, hogy az "udvarlás" az a küzdés része...

Olyat én is szoktam, és akkor viszont megváltoztatom a válaszom. Rendszeresen küzdök a lányért.

Nőként írok, de itt kérdés, hogy mit jelent a könnyebb út, és mit jelent küzdeni a nőért. Az nekem nőként sem szimpatikus, ha vki úri kedvére túráztatja a másikat, vagy várja, hogy vágjon hozzá jó pofát, hogy éppen válogat 3 delikvens közül. Nem abban az időben élünk, amikor olyan baromi fontos lett volna egy ilyen többhónapos udvarlókiválasztási folyamat, mert ma már egy nőnek nincs annyit veszítenie, mint akkor, ha értelmes és dolgozik meg gondoskodik a védekezésről saját maga.

Az más kérdés, hogy abban az esetben értem a "küzdést, küzdetést", ha vki nem akar első randi után dugni.

De az első esetnél, amit leírtam, joggal gondolhatja úgy a férfi, hogy itt csak játszanak a fejével meg szeszélyből szívatja a nő... manapság azért már ki szoktuk fejezni, ha a másik tetszik nekünk és nem váratjuk feleslegesen.