Fiúk! Melyik a jobb megoldás? Ha a csaj elmondja, miért koptat le, ha kitalál valamit vagy ha csak nem válaszol/letilt?

Én azt mondom az a legjobb, ha azt mondja, hogy "bocsi, de nem szeretnék veled tovább ismerkedni, esetleg csak haveri szinten". Én ez után nem szoktam kapálózni, hogy, de miért nem, meg nem is vagy szerethető... stb. Haverkodni sem szoktam utána, azt a felajánlást csak egy kedvességnek fogom fel. Egyszerűen megértem, hogy nem kellek és kész. Aki ezt nem érti és pampog azzal ne foglakozz, az ő baja. De a letiltósdi az nagyon gáz megoldás.

Sokszor megkaptam már ezt az idézett mondatot vagy hasonlót. Szerintem tökéletes a lepattintásra.

A bocsi, de van barátom még a másik király.

Imádom ezeket a mondatokat.

Attól, mert egy srác így reagált, nem kell csak úgy lelépni. Fordított helyzetben, neked melyik lenne a jó? Ha nem válaszol és letilt, az szerintem a legalja, de ezt ne vedd magadra.

Nyilván a srác, aki ezt mondta neked, vissza akart vágni gyorsan, hogy megbántson. Ez is aljas. El kell fogadni a nemet.

Nekem az első a legjobb. Szerintem, ha valaki kap egy normálisan megfogalmazott építő jellegű kritikát, az hoszzú távon még segítség is. Nem ilyenekre gondolok, hogy fura vagy, mert csak, hanem ha tényleg van konkrét dolog ami zavaró, azon lehet később változtatni. Igaz, van aki erre nekiáll alkudozni, hogy akkor idomul az adott dologban, csak legyen valami, van aki kezdi a "de te meg"-et. Viszont mindenkinél más a jó. Talán a szó nélkül eltűnés az ami egyöntetűen bosszant mindenkit. Erre sincs sajnos általános recept.

30/f

Ha elmondja a frankót.

Én is egyenes ember vagyok, ezt is várom el. Megsértődni, bunkóskodni egy elutasítás miatt meg soha nem szoktam, szóval nyugodtan meg lehet mondani őszintén.

Pont hogy attól szoktam berágni, ha eltűnnek/kamuznak.

Nem lehetne ezt egyszerűre fogni? Elmondja, hogy nem. Én kulturált, értelmes ember lévén ezt felfogom és hagyom.

Engem az nem érdekel, hogy van barátja, vagy nincs, vagy miért nem tetszem neki, vagy hasonlók, a tényen, hogy nem akar tőlem semmit, abszolút nem változtat.

Egyébként ha mindenképp sorrendbe kellene rakni, szerintem a szó nélkül hagyás/letiltás a legótvarabb, a nyers őszinteséggel lekoptatás a második, a hazugság a harmadik, a legkellemesebb indoknak meg azt tartanám, ha valaki tapintatosan közli, hogy ő nem úgy érzi/látja ezt velem, mint fordítva.

Nem vagyok egy tahó, hogy nyomuljak a nem után és nem is szolgálok rá hazugságokra meg tiszteletlenségre.

Értelmesebb személyiségű embereknek egyértelműen az őszinte, valós indok, hiszen ezzel tudnak csak mit kezdeni, ebből lehet csak tanulni.

A sima letiltás vagy a mellébeszélés lehet, hogy kényelmes, de az elutasított fél nem lesz tőle előrébb, nem segít ez neki abban, hogy legközelebb másnál hatékonyabb legyen, simán elkövetheti ugyanazt a hibát. A sekélyes embereknek ez is jó, mert ők nem nagyon képesek tanulni.

Az értelmesebb személyiségű embereknek pedig fenemód rosszul tud esni, ha sekélyesként kezelik őket az ignorálással vagy mellébeszéléssel. Mintha a sekélyes emberekre szabnák a világot, mivel az ő módszerüket alkalmazzák másokra is.

A megbántás egy átmeneti dolog, akár nagyon rövid idő alatt túl lehet lenni rajta, a megszerzett tudás viszont tovább tart és hasznosabb.