Mindig mondják, hogy egy nővel való ismerkedéskor magabiztosnak kell lenni. De hogy tudsz ilyen lenni, ha annyira tetszik, hogy majd beleőrülsz?

Én fordított esetet tudok csak mondani. Régen olyan beszari voltam a fiúkkal, hogy konkrétan remegett a hangom...:D Nagyon kínos volt.:D

Aztán lassan kialakítottam a magam eszköztárát, hogy hogyan kell hozzáállni a helyzethez. Például úgy, hogy eleve elkönyvelem, hogy már megvan rólam a véleménye. És ha az tetszik, akkor jó vagyok így, ha nem, akkor mit vergődjek, jófej vagyok vele, mint ember, de nem akarom lenyűgözni és nem görcsölök rajta, mert nincs rá szükség. Illetve ha lenne is, komolyan, meddig tudnám azt fenntartani és mekkora bukás lenne később? Na ne. A másik, hogy értékes emberek vagyunk. Ő is, de én is vagyok épp olyan jó, mint ő. És én is tetszhetek úgy másoknak, akár neki is, mint ő nekem. Nem szabad abba a spirálba beszopódni, hogy ő milyen szuper. Ott kell, hogy legyen mellette, hogy "igen, de én is az vagyok a magam módján". Szerintem fontos, hogy ne tegyük ki a relációjelet magunk és a másik közé. Negatívan sem, hogy "jaj, én vagyok az isten", de pozitívan se. Neked van egy saját stílusod, saját egyéniséged, elértél dolgokat, ügyes vagy dolgokban, megvan a saját​ külső-belső szépséged és a saját életed. Ebbe a képbe sétált be egy másik ember a magáéval. És vagy passzol, vagy ő továbbáll, neked attól nem dől össze a világ. Lesz másik, mindig lesz másik, vagy valami, ami miatt nem kell erre úgy gondolni, mintha óriási tétje lenne.

Tudom, ezt mondani könnyű, meg nem akarok észt osztani, de azt kellene megérteni közben, hogy akármilyen csodálatos, ő is ember. Akihez te egyrészt felérsz, másrészt dönt ő, talán döntött is, anélkül, hogy neked bármilyen mutatványt végre kellene hajtani. Nem kell túltolni és menőzni, csak látni kell, hogy meddig ér el a kezed úgymond és mi az, ami lényegtelen tényező. Például az, hogy mi a véleményed vagy milyen vagy. Olyan vagy, amilyen. Ez vagy tetszik, vagy nem attól te rossz nem leszel, csak neki nem ez kell, és ha most sikerülne is jobb színben feltüntetni magad, ha nem olyan vagy, mint amúgy, akkor később derülne ki és bukna be, hisz mind tudjuk, a szerelem sem fed el mindent bármeddig. Neked sem kellhet mindenki. Ebben pont ez a puzzle játék a szép.

Azt kéne tudomásul venni, hogy akinek tényleg tetszel, annak általában elég annyi, hogy csak annyira szeded magad össze, hogy mered láttatni magad, pl. megszólítod. Akkor a félszegséged is pozitív lesz a szemébe. Csak lássa, tudja, hogy te is szeretnél valamit, tőle, hahó, itt vagyok.

Ha nem jössz be, akármilyen macsó eszköztárat bevethetsz, taktikázhatsz és a fejedre is állhatsz akár.

Ez nem biztos, hogy mindenkinél, minden helyzetben igaz, de szerintem többségében megállja a helyét.