Férfiak, hogy viszonyultok a menthetetlenül romantikus, szerelmes típusú nőkhöz?

Férfiként tettem fel a kérdést. Van ez a típus, akinek ez az alaptermészete(ha nincs párja, akkor is), hogy extrém mód érzékeny, látni rajta, hogy folyamatosan ábrándozik, el van varázsolva, két méterrel mindig a föld fölött jár, imádja a virágokat, nagyon aranyos, mosolygós, minden helyzetbe romantikus fordulatokat képzel bele, az életet úgy fogja fel, mint egy Romana regényt.

Én nagyon kedvelem ezt a típust, de elég ritkának mondanám. Volt már ilyen osztálytársam, mindenki nagyon szerette, még a tanárok is élcelődtek vele olykor, de sose bántották. Olyan kis gyermeteg lelkű, naív lány volt, ha sokat voltál a társaságában, téged is kicsit "megfertőzött" az állandó ábrándozásával. Emlékszem, többen "Hercegnőnek" meg "Királylánynak" hívták az osztályban.

Volt olyan, hogy átmentem vele szünetben a szemközti boltba, és útközben a parkban leszakítottam neki egy szál virágot, vagy egyszer, amikor kölcsönkérte a füzetemet, úgy adtam oda neki, mintha el akarnám jegyezni(letérdeltem elé, és úgy nyújtottam át neki :D). Tudta ő is, hogy ezek ilyen haveri cívódások, de egyszerűen olyan aranyos volt, hogy ezek úgy jöttek maguktól. Nem lehetett nem szeretni. Már jó ideje nem hallottam felőle, de remélem, megtalálta a lovagját.

Mi a véleményetek az ilyen lányokról, nőkről? Rátok hogyan hat az ilyesféle női attitűd, mit hoz ki belőletek? Szívesen udvarolnátok körbe egy ilyen nőt?