Miért van az, hogy mostanság ennyire kelendő a nők körében az ún. "ősférfi"?

A nők nagyon rá vannak izgulva erre a típusra: kigyúrt, izmos, a karjait úgy tartja, mint aki görögdinnyéket tartana a hóna alatt, szemernyi intelligenciát sem sugalló ábrázat, szókincs nulla, jóformán csak annyi, hogy "aha", "ja", "hö" és társai, primitív személyiség és jellem, fenyegető, komor, tüzes tekintet, épp csak a bunkósbot hiányzik a kezéből, de amilyen bolond világ van, még azt is divatba hozzák. Most őszintén, hát nem olyan, mint egy ősember? :D

Emlékeztek még a Kőbunkó c. Brendan Fraser-filmre? Már elég régi, de abban az van, hogy egy medence építésekor, földmunka közben talál két srác egy jégtömbbe fagyott ősembert, kiolvasztják és feléled. Megtanítják beszélni, megmutatják neki az életet, elviszik a suliba, csajozni tanítják, stb. - és a nők meg vannak veszve érte. Erre a jelenségre akartam utalni a kérdésemmel.

Mióta vonzó ennyire a nőknek a primitivitás? Komolyan az embernek olyan érzése támad, mintha mennénk vissza az őskorba. Bár ez a technika rohamos fejlődésének is betudható, az emberek egyre butábbak.

Ma már a nőknek csak az számít, hogy a párjuk mindig meg tudja őket védeni? Mert erre a fent vázolt férfitípus valóban képes, az kétségtelen :D Nem lenne jó beszélgetni is vele néhanapján? Vagy túl konzervatív vagyok?