Volt már nektek olyan, hogy a kezdeti "rózsaszín felhő lila köd" után fokozatosan süllyedt a szemetekben a nő/férfi, akivel ismerkedtetek, együtt voltatok?

Ne is mond....

Persze nagyon szerelmes voltam belé mert elég mély ponton voltam akkor, és ő húzott ki belőle, de miután összeköltöztünk minden csak rosszabb lett.

Mikor megismertem baromi jó pasinak tartottam, és tényleg jól is nézett ki, sportos volt, adott magára.

Ezen kívül volt elképzelése a jövőjéről, mindig voltak tervei, sok minden érdekelte. Aztán miután összeköltöztünk szépen lassan elkényelmesedett.

Sörhasat növesztett, mindent le$zar, könyörögni kell neki, hogy elmenjen dolgozni. Igénytelen, nem fürdik rendszeresen. Szétdobálja a koszos ruháit. (amik tényleg koszosak, miután egy zoknit is egy hétig hord és szerinte ha lefújja parfümmel az már majdnem olyan mintha tiszta lenne) Szexelni már nem nagyon szoktunk, régen még könyörögtem érte néha, de mostanra már valahogy elment tőle a kedvem.

Már alig beszélünk csak kerülgetjük egymást. Mindketten megcsaltuk már a másikat, és pont le$zarjuk, hogy mi van a másikkal. Csak azért nem költözünk még külön mert nem tudunk jelenleg. Szóval ez van. Alig várjuk, hogy megszabaduljunk egymástól.

Kedves Kérdező!

Nem, nem volt.

Igyekeztem mindig a fenntartható legjobbat nyújtani annak, akinél kezdeményeztem, és mindig ezt kaptam vissza a partneremtől. Szerencsére nem is annyira, reális énképre annál nagyobb szükségem volt, törekedtem is rá. Mondok egy példát: el lehet (néha kell is) a partneredet étterembe vinni. De nem anyagi lehetőségeiden felül, pláne, ha együtt elkészíteni és elfogyasztani a választottad kedvenc ételét -és együtt elpakolni, mosogatni -sokkal jobb móka, mint elmenni, enni, fizetni, hazajönni.

Ki lehet szűrni az ismerkedés folyamán, hogy ha valaki nem a valóságos önmagát közvetíti feléd. Tudod, a hazug kép fenntartása jelentős energiát emészt fel, ha valakinek nagyon sürgős a döntésed/első szex/összeköltözés stb, gyanakodj.

Aki hatni tud rám, azok az inspiráló emberek, akik úgy hozzák ki belőlem a legjobbat, h én is élvezem. Kicsalogatjuk egymásból, nem kitapossuk, ugye. Igen, az ember hajlamos leülni, mint a sár, foghatjuk a rohanó világra, a mindennapi mókuskerékre persze. De ha ismerjük ezt a lehetséges negatív tendenciát, akkor tehetünk ellene, ugye? Annyi módszer van a fásultság elkerülésére, hogy na!

Javaslom, figyeld magad, ki van jó hatással rád, kire vagy te jó hatással, és ne kapkodj legközelebb.

Üdv és jobb önismeretet, jobb kommunikációt és jobb választásokat kívánok neked.

ŘʁᴚṘꓤꞦ

Volt. Ő volt a tökéletes. Jobbat nem is akarhattam volna. Minden rózsaszín volt, szivecskéket láttam ott is, ahol nincsenek. Aztán elkezdett egyre inkább úgy viselkedni, mint akinek mindegy, hogy együtt vagyunk-e, ott vagyok-e. Elkezdte a gyenge pontjaimat keresni, és azokat felhasználni ellenem. Semmi nem volt jó amit csináltam, mindenre azt mondta hogy kevés. Ő szinte meg se mozdult, de úgy gondolta, hogy amit nyújt az a prémium kategória minden szempontból. Nem érdekelte, mi van velem, pl. elfeledkezett az évfordulónkról, mert éppen 'volt jobb dolga is ennél'. Azt hittem ez a viselkedés ideiglenes, nem könnyű neki mostanában, sőt... depressziós is és egyéb lelki problémái vannak, de azt hittem azért vagyunk egymásnak, hogy ezeket megosszuk egymással, türelmes voltam vele, elviseltem olyat ami más esetén már rég lapát, mert azt hittem az alapok megvannak... a bizalom, szerelem/szeretet, hűség. És megfogadtuk, hogy kitartunk egymás mellett örökké...

Aztán kiderült, hogy a nagy depije csak nekem jár, igazából vígan csajozgat. Egy pillanat alatt hullott az egész életem darabokra. Minden jövőbeli tervemben szerepelt. Nem zavarták a hazugságok amiket nekem kitalált, hogy ezekkel mennyire megbántja azt aki végig mindenben mellette állt... 10+ kategóriából zuhanórepülés...

Igen volt. Beteges féltékenységgel, irànyítàsmàniàval, később volt hűtlenség majd tettlegesség is. Ott lett vége.

Az első pàr hónapban boldog voltam, azt mutatta hogy ő is az. Aztàn megkérte a kezemet és onnantól fokozatosan egyre elviselhetetlenebb lett. Eleinte csak az tűnt fel hogy többet féltékenykedik . Később màr veszekedéseink voltak emiatt. Ezek utàn ha mondtam hogy programom van a baràtnőimmel, azt akarta ne csavarogjak folyon ahelyett hogy vele lennék. Később többször megvàdolt hogy biztos nem is velük megyek hanem megcsalom valami pasival. Egyszer eljött értem a sulihoz, meglàtta hogy szimpla arcra puszival köszöntünk el a fiú osztàlytàrsammal ahogy mindig, és nekiàllt kötekedni szegénnyel hofy ne csókolgasson. Nem is értettem...Nagyon ciki helyzet volt. Később szó szerint megtiltotta , hogy elmenjek ide oda a haverokkal. Legalàbbis meg akarta tiltani, de én kínomban màr kinevettem, és ugyanúgy elmentem. Ebből aztàn mindig hiszti, veszekedés volt. A kapcsolat 10 hónapja alatt 2x szakítottam ezek miatt de annyira ígérte hogy megvàltozik hogy én marha visszafogadtam. Természetesen nem vàltozott semmi.

Az utolsó csepp a pohàrban az volt amikor egy nàla töltött hétvégén megint féltékenységi rohamot kapott, összevesztünk, majd egy egész éjszakàra eltűnt. Reggel sírva jött vissza, és bevallotta, hogy talàlkozott az este egy csajjal, mèg a nevét se tudta, ittak is, és összefeküdt vele. Èn megmondtam neki ezek utàn, hogy részemről itt van vége ennek és szakítani akarok. Erre felpofozott, azt kiabàlta hogy én őt nem fogom azzal megalàzni hogy kidobom, és együtt maradok vele ha akarom ha nem. Megmondom őszintén, hogy azzal a lendülettel visszaütöttem. Nagyon csúnya vita volt utàna. Először térdre borulva könyörgött és öngyilkossàggal fenyegetőzött, aztàn megfenyegetett hogy tönkreteszi az életem ha elhagyom. Elhagytam.