Nok, akiknek tobb eves komoly parkapcsolata van, ti is zavarba jottok Férfiak társaságában, nem vagytok kisse zarkozottak feléjük?

Nekem 1 éves kapcsolatom van, de sokkal jobban odafigyelek arra, hogy hogyan kommunikálok a férfiakkal. Egyesek még azt is bátorításnak veszik, ha rájuk mosolygok, ezért igyekszem nagyon semlegesen viszonyulni hozzájuk, mert utána meg megy a sértődés, hogy állítólag kikezdtem velük, szóval mit hazudozom, hogy van barátom. Szánalmasak az effélék.

Zavarba nem jövök, de idegen férfiakkal (vagy akik nem tudják, hogy van barátom), azokkal tartózkodóbb vagyok a fent ismertetett félreértések elkerülése miatt.

Nem.

Egyáltalán miért lennék?

14 éve vagyunk házasok. Azok a férfiak, akikkel találkozok napi szinten, tudják, hogy házas vagyok, ismerik a férjemet is, engem is. Eszükbe nem jut, hogy azért vagyok kedves, mert akarok valamit.

Kollégák, barátok, a buszsofőr, az orvosunk, rokonok. Ezek azok a férfiak, akikkel egy átlagos napon beszélek.

Vadidegenekkel pedig zárkózott vagyok, nemtől függetlenül. Nem szeretem, ha buszon, boltban vagy bárhol máshol random jópofizni kezd valaki.

Felnőtt emberek vagyunk. Nem fogok azon kattogni, hogy vajon melyik kolléga akar megdugni, ha kicsit mosolygok. Ez az ő problémája, nem az enyém.

A férjem tudja, hogy bízhat bennem, nem fog kínpadra vonni, ha látja, hogy más férfi hozzám szólt. Azért nem leszek senkivel mogorva, hogy "ügyeljek a látszatra".

Nem jövök zavarba. Azért van a karikagyűrű az ujjamon, hogy ne kelljen magyarázkodnom. Mindenkivel kedves, mosolygós vagyok, mindig is ilyen voltam. Kétértelmű utalásokat tenni, évődni meg alapból nem szoktam, sem ölelkezni, puszilkodni. Még nőkkel sem.

Még soha senki sem értett félre semmit.