Miért van az, hogy társkereséskor a legtöbben viszonylag közel élő párt keresnek, de szerelmesen az ember akár a világ másik végébe is hajlandó elmenni a párjához?

Logikusan senki nem fog 300km-t utazni, hogy próbára tegyen egy kérdéses kapcsolatot, mert senki nem költ időt, pénzt, energiát olyan dologra ami még nem biztos.

Ugyanolyan esélyekkel keresel a környékeden, sőt, ha a környékedben megbízol, hiszen te is ott laksz, akkor az ott élőkkel is nagyobb a bizalmad.

Akár társadalmi, anyagi, kulturális akármilyen értelemben is nagyobb valószínűség szerint illetek össze.

Ha meg már minden klappol és beleszeretsz, akkor az érzelmek bármit megérnek, hiszen már biztosra mész.

A szerelem mindent legyőz, de mindent legyőzni, hogy hátha...?

Simán csak logika.

Mert ez egy alapvető logika, hogy az ember nem szeretné állandóan átutazni a fél országot ha a másikat látni akarná! :D

Amúgy meg az olyan messzi távkapcsolatok zöme nem tartós, főleg ha elszáll a rózsaszín köd.

Én Szegeden tanultam és életem szerelme isbott tanult.

Amikor tőle függetlenül úgy döntöttem Bp-n kell folytatnom a tanulmányaimat, akkor megmondtam neki, hogy ezt ne folytassuk mert nem vagyunk hülyék és ennek semmi értelme nem lenne. Ő is egyetértett. Szóval alapjaiban cáfolnám amit te mondtál

24

Mert nyilván az a legideálisabb, ha párod olyan közelségben lakik, hogy akár minden nap/hetente többször látni tudjátok egymást, tehát a távolság ne legyen akadály köztetek. De ha akárhogyan mégis megismersz valakit, aki rohadt messze lakik, de mégis egymásba szerettek, az ellen nem tudsz mit tenni, és nyilván minden alkalmon kapni fogtok, hogy láthassátok egymást.

De szerintem nincs olyan ember, aki kimondottan távkapcsolatra hajt, de ha már megtörténik, az ember kihozza belőle a legtöbbet. SZERINTEM. :)

20/L