Jól látom (kivétel van, de egyre kevesebb), hogy 32 évesen azt tapasztalom ismerősi és mások ismerősei körében, hogy a 40-es korúak zömének romokban van a házasága, javarészt elváltak, akik maradtak, őket pedig a gyerek tartja csak össze?

Jól látod.

A filmekben ez úgy van, hogy megismerkedtek, jártok, összeházasodtok, megszületnek a gyerekek és éltek boldogságban örökké...

A valóságban meg úgy van, hogy megismerkedtek, jártok, összeházasodtok, megszületnek a gyerekek, kiszerettek egymásból aztán vagy válás a vége, vagy együtt maradtok, de közben mindkettőtöknek megvan a saját kis magánélete a szeretőtökkel...

Ilyen az élet. Semmi nem tart örökké.

Mivel a természet ellen megy az ember azzal hogy kötelező neki monogámiát fogadnia ,és elvileg halálig együtt maradni valakivel .Persze hogy nem jön össze legtöbbnek ez a küzdelem. A természetes ösztönök ellen nem lehet egy életen át hadakozni, vagyis nem érdemes .

Régebben azért voltak többen az együtt megöregedett párok mert a nő egyedül el volt veszve félember volt, a férfi meg nem szerette a házimunkát és kellett valaki otthonra. Ma ez megváltozott. A nőnek több pénze is lehet mint a férfinak,vígan elvan egyedül , a férfi helyett a házimunkát elvégzik a gépek töredék idő alatt, meg ebédet is lehet rendelni kismillió helyről.Nincs miért együtt maradni.