A jó párkapcsolat alapja a rendszeres kommunikáció. Nálatok ez megvan?

Ott, ahol ezek nem teljesülnek, nem érzik bensőségesnek a kapcsolatot, nem mernek bármiről beszélni egymás között, ott megette a fene az egészet, és feleslegesen húzzák egymás idejét.

Volt olyan kapcsolatom, ahol ebből volt, ami nem teljesült (akár a mindennapos beszélgetés, akár az érzésekről való beszélgetés), nem is tartott sokáig, és amíg tartott, addig sem volt jó.

Most már ugyan házasok vagyunk, így nyilván együtt élünk, de ezt megelőzően, még az ismerkedés szakaszában is minden nap (egész nap) beszélgettünk, most is messengeren folyamatosan kapcsolatban vagyunk 0-24 (nyilván nem folytonos a beszélgetés, de azért óránként minimum ír valamelyikünk, hogy mi a szitu, és ha időnk engedi, pár mondatban beszélgetünk), itthon meg aztán pláne. A téma meg bármi, ami éppen felmerül, jelenleg mondjuk igen nagy mértékben szerepel a lakás/autóvásárlás, de egyébként beszélünk munkáról, idegesítő kollégákról, munkahelyi pletykákról, random gondolatokról, hangulatokról, bármiről, ami eszünkbe jut. Ha nem mernénk mindent kimondani, pláne az érzéseket megosztani egymással, akkor minek neveznénk a kettőnk dolgát "párkapcsolatnak"? Az akkor csak az "összejárunk dugni" kategória, köze nincs a kettőnek egymáshoz.

Igen, minden nap beszélünk. Igazából kb bármiről: az aktuális napi történésekről, érzéseinkről, terveinkről, aggályainkról, hobbijainkról...stb.

Ha valami problémánk van, mindig megbeszéljük egymással, és keresünk rá valami megoldást. Akkor is, ha egymásra haragszunk. Elmondjuk miért, és még azt is, hogy kell-e ezzel kezdeni valamit, vagy csak egyszerűen rossz napunk volt, és azért érintett minket rosszul az adott dolog. Mi teljesen kitárulkozunk egymásnak, nem hiszem, hogy van olyan, amit ne beszélnénk meg, ami szükséges. Ebből kifolyólag nagyon bensőséges a kapcsolatunk, nekünk erre van igényünk, holott korábbi kapcsolatainkban ez egyikünkre sem volt jellemző. Talán pont ezért nem is működtek. Egymással ezek a dolgok valahogy természetesen jönnek, épp ezért is gondoljuk úgy, hogy előbb-utóbb eljutunk a házasságig, és minden felmerülő gondot leküzdünk majd. Persze, ez így leírva nagyon naiv és nem kicsit nyálas, de még "csak" másfél éve vagyunk együtt, szóval majd biztosan alábbhagy majd (igen, kettőnk közül én vagyok a földhöz ragadtabb nő létemre :) ).

Szerintem egy komoly kapcsolatban az a normális, ha mindent meg tud beszélni a két fél egymással.

És számomra az is fontos, hogy a bizalmasan megosztott információkat ne adja tovább.

Tudok olyat,akinek ha elmond a párja valami személyes dolgot, az azonnal adja tovább a szüleinek meg a barátainak..

Én így nem tudnék lenni, igenis fontos, hogy legyenek dolgok, amikről csak ketten tudtok és ne beszéljétek ki a másikat.

Mindent meg lehet oldani ha működik a kommunikáció.