Másoknál mennyire jellemző, hogy a lányok visszamondják a randikat, lányok, mire jó ez?

Csak azért írtam ki mert most picit rossz.

Személy szerint nem nagyon hat már meg a dolog, megtanultam már nyelni egyet és túllépni, de mindenesetre rosszul esik, hogy valaki fellelkesít majd padlóra küld. Picit unalmas már ez a huzavona és a felesleges körök futása.

Én mindig azt mondtam, hogy aki időt akar a másikra szakítani az meg tudja oldani, akkor minek utólag sajnálkozni és tovább hitegetni valamivel ami úgysem fog bekövetkezni?

Nagyfiú vagyok már, meg lehet mondani egyenesen valamit a szemembe.

Vegyük például most legutóbb.

Ismerkedem egy 25 éves nővel. Tudom róla, hogy ő is elfoglalt, kevés az ideje. Talizunk munka közben, elhintem neki, hogy szívesen meghívnám egy kávéra. Mondja oké, jelöljem be magam a telóján, mondom oké.

Eddig sima ügy. Egyik nap kérdezi nekem mikor jó, mondom mikor erre hogy, jaj, de jó mert ő is ráér.

2 nappal előtte eltűnik... 3 nappal a kitűzött időpont után újra életjelet ad magáról és sajnálkozik, hogy nagyon sajnálja, de teljesen kivan blablabla...

Kérdezi, hogy mikor érek rá ismét mert akkor úgy szervezi a dolgot. Mondok egy időpontot egy hétre előre. Megint ez a jaj, de jó mert akkor pont ráér és biztosan összehozzuk, találkozunk a nyugatinál ekkor me ekkor. Mondom, oké, nyugtával dícsérd a napot, de várom akkor.

Előtte 2 nappal megint eltűnik... majd 2 nap után előkerül, hogy jaj, nagyon sajnálja, tiszta hülye mert azt hitte, hogy egész héten ráérek és nem csak aznap és borlasmasan sajnálja, de kárpótol ígéri blablablabla... Mondom oké, majd lesz valahogy, de nincs nagyon értelme folytatni ezt a huzavonát. Mondja, hogy de igen mert nagyon mardossa a bűntudat és tényleg szeretné...

Ígéri, hogy felhív telefonon ami másnap valóban meg is történik. Közli, hogy teljesen elfoglalt mostanában, suli, civil szervezet, edzés, munkahelyváltás, stb.., de mondjam meg, hogy mikor érek rá és akkor beír a határidőnaplójába, nem felejt el. Mondom, hogy jövő hét hétfő. Mondja, hurrá mert csak másnap kell kezdenie az új helyen, egész nap ráér.

Megint eltűnik, de előző nap este ír, hogy mégsem jó a holnap mert hulla fáradt és fel sem tudna kelni az ágyból (egész nap...) legyen inkább ma este mert úgysem tud most aludni, eljön az utolsó vonattal, hazamegy az elsővel. Mondom oké, ez most kicsit hirtelen jött, de miért ne, a spontán dolgok nem rosszak. Eltűnik megint egy órára, közben már majdnem elmegy az utolsó vonat is amikor mondja, hogy inkább mégse mert nagyon fáradt, egy heti alvás kellene neki minimum, de holnap hív és este találkozunk.

Mondom neki, hogy szerintem értelmetlen ez az egész és inkább hagyjuk az egészet a p'csába. Mondja, hogy nem, nem, holnap felhív. Ennek két napja, na, azóta is hív...

És ez nem az első eset. Komolyan, mintha úgy félnének egy randitól mint a tűztől.

Ne azzal kezdjétek, hogy nem tetszem nekik meg hasonló mert máskülönben miért lenne vevő a telefonszámcserére és hasonlók. Pláne, hogy elég egyértelműen kinyilvánítom a szándékaimat.

Jah, 29 éves vagyok.