Nők! Mit éreztek ebben az esetben, mit tennétek?

Nem taszít és sajnálom, de nem kezdenék vele kapcsolatot.

Első körben azért mert nem vagyok belé szerelmes, hála Istennek. (Ugye ezt írtad: nem közömbös, de nem is szerelmes) ez már eleve kizárná a kapcsolatot.

Második körben azért, mer a volt férjem pontosan ez volt, szerelmes voltam belé, ő pedig szépen lassan mindkettőnket lehúzott a gödörbe és tönkrement az egész kapcsolat. Én egészséges vagyok lelkileg, de amikor már én is azt mantráztam magamnak, hogy elég volt az egészből, nem akarok élni, nem akarok élni.....

Akkor tudtam, hogy el kell válnom a saját és a gyerekem érdekében. Amíg nem lett meg a gyerek, csak rá irányult a figyelmem, de utána már lelkileg szétszedtek, leszívtak és nem tudtam a férjemnél feltöltődni, hogy a kicsinek a maximumot tudjam nyújtani. A szex is csak eleinte volt okés, utána már alig, mert egy valóban depressziós ember inkább nem szexel, csak amíg újdonság a dolog.

Röviden: akinek ilyen problémája van, azon segítsen képzett szakember, szedjen gyógyszert stb. Egy párkapcsolat nem arra van, hogy a másikat lelkileg kizsigereljük. Egy párkapcsolat kölcsönösségen alapul. Most úgy érzed, te is ott lennél a társadnak, ha szüksége van rád, de nem lennél. Ilyen állapotban csak elvenni tudsz a másiktól,adni érdemben nem sokat.

Természetesen nem jönnék vele össze.

Exem is ilyen "szeretethiányos" volt, meg jaj, szeressem. Aha, aztán hazudozott, akaratos volt, sértődékeny, semmit nem lehetett vele megbeszélni, mert jött a zsarolás, vagy épp passzív agresszió...

Ha ilyen bajod van, menj és kezeltesd magad, de ne tegyél mást tönkre.