Ti mit gondoltok ha netes ismerkedés során kiderül a férfiról, hogy 30 felett is a szüleivel lakik?

Csak nekem furcsa ez? Nem arról van szó hogyha álmaim férfiját megismerem akkor ez baj lenne, de általánosságban elgondolkoztat, hogy mit lehet várni egy ilyen kapcsolattól. Mármint, hogyha összejövünk akkor milyen érzés lesz a szülők szobája mellett szeretkezni, halkan, titokban. Illetve ha már oda fogok járni, akkor elkerülhetetlen a szülőkkel való jópofizás, ami nekem nem szokásom egy 2 hetes kapcsolatban. Bármilyen nagy családi házról is van szó, attól még nem tehetem meg hogy besurranok szexelgetni, így is úgy is muszáj a szüleivel illendőségből találkoznom, főleg ha ott is alszom hétvégén. Lehet, hogy én vagyok túl magamnak való, de úgy érzem ebből a "tinikapcsolatból" már nem kérek. A párom közeli rokonait, jobban szeretném akkor megismerni amikor már komoly a dolog, például egy közös ebéd keretén belül, nem pedig hálóingben mászkálva. Tudom, most az első kérdés az lesz, hogy ha ez nem tetszik akkor miért nem jövünk hozzám, és én miért élek még a szüleimmel. De én 25 éves vagyok, akikkel ismerkedni szoktam pedig 30-35 éves férfiak. Tehát ott az az 5-10 év korkülönbség, ennyivel több lehetőségük volt önállósodni, de valamiért mégsem akarták. Én nem tudnám elképzelni, hogy 30 felett is itthon éljek, már most is nehéz, szerintem nem természetes állapot. 2 év múlva tervezek lakást venni, igen hitellel, ami sokak szerint őrültség, de annál jobb mint hogy a gyerekszobában lakjak 35 évesen. Aki nem akar hitelt, és nincs letenni való 15-20 milliója sem lakásra, annak is ott van az albérlet lehetősége. Ha annyira kevés a fizetése, hogy ez sem jön szóba, akkor pedig ott van az a lehetőség, hogy legyen 1-2 lakótársa. Az utolsó megoldással sincs gond, abból is látszik az illetőn az önálló élet iránti vágy. Nekem mindig furcsák az ilyen magyarázatok a férfiaktól, hogy "miért költözzek el és adjam oda a fizetésem felét, ha jól megvagyok itthon is, majd ha lesz párom akkor vele." Egyszerűen szerintem ez az élet rendje, nem normális dolog, hogy apuka korú férfiak a gyerekszobájukban laknak. Ez olyan mintha arra várnának, hogy jöjjön egy nő aki majd felkarolja őket, és segít elköltözni, mind anyagilag, mind abban hogy átveszi anyutól a háztartást. Megdöbbentő volt ezt látnom, hiszen pont azért kezdtem el idősebbekkel ismerkedni, mert a korombeliek komolytalanok és csak buliznak, csajozni akarnak össze vissza. Én viszont már ezen túl vagyok, és szeretnék komoly kapcsolatot. És nem, nem eltartót keresek, meg bele akarok ülni más házába, mielőtt írnak a nőgyűlölők - mert úgy érzem magam is meg tudom teremteni ezeket a dolgokat, ahogy fentebb írtam is. De azt nem tudom elfogadni, hogy egy férfiban ennyire ne legyen önállóság, felnőtt élet utáni vágy.