Miért hangoztatják az ismerkedésnél az első benyomás fontosságát, amikor az egy téves, hamis dolog?

#2-es jól írja. Az első benyomás sok embernél téves, mégis ehhez tartják magukat. Hiába derül ki valakiről, hogy más, ha már kialakult vele kapcsolatban a téves előítéleten alapuló beidegződés.

És igen, az emberek többsége ennyire buta. Tök jó, hogy számítógépezünk meg matekozunk az iskolában, de a legtöbb ember csak egyszerű ösztönlény.

Én még olyanról nem hallottam, hogy rossz első benyomás után csak jó haverok is lettek volna, nem hogy egymásba szeressenek.

Többnyire azok között alakul ki románc hosszú távon, ahol a szimpátia elsőre adott, de nem épp egymás ideáljai.

Az első benyomás pedig igenis fontos. Ha szembejön egy ellenkező nemű ember, és az az első benyomásod róla, hogy büdös, ápolatlan, esetleg rondán káromkodik (tehát egy ostoba, agresszív alak), vagy egyből azzal nyit, hogy teccő gecczi kő kóla, akkor ott abból már nem lesz érdeklődés a másik felé. Se randi, se ismerkedés, se semmi. Egyszerűen elkerülsz a közeléből, amilyen gyorsan csak lehet.

Eszedbe nem fog jutni azt latolgatni, hogy mennyi esélyt adj.

Márpedig az első benyomás többek közt ebből jön össze: hang, beszédstílus, mozgás, fellépés, illat, ruházat, arckifejezés, kézfogás, stb.

Ahogy az 5-ös írja.

Szerintem az nem számít rossz benyomásnak ha nem kelti fel egyből a figyelmemet, vagy nem gerjedek rá azonnal.

De ha rettenetesen ellenszenves, cigiszagú, valami feltűnő rossz szokása van, ápolatlan, rosszul öltözött, káromkodik, lekezelő, nagyképű, azok bizony kizáró okok; és ezek általában már az első találkozásnál lejönnek.