Most mit csináljak, ne görcsöljek rá?

Nézd, mi itt nem tudunk neked tuti tippet adni erre!

Az emberiség azon része, aki - nem katolikus pap, gyerek vagy remete - még nem találta meg a társát, és gőzerővel keresi az igazit, azok, mind ugyanezt érzik, mint te!

Azt sem tudjuk előre megmondani, hogy a következő kapcsolatod meddig fog tartani, egy életre szól -e vagy csak rövid időre? Ezt senki nem tudja előre megmondani, de egyvalamit tanácsolok....

Én legalábbis ebben hiszek: MINDIG, MINDEN OKKAL TÖRTÉNIK!

A saját példám: 5 éve jártam már az akkori párommal, amikor bevallotta, hogy megcsalt....pont befejeztem az egyetemet, teljesen tanácstalan lettem, hogy hogyan legyen tovább az életem...a közös jövő terve dugába dőlt...így hazaköltöztem a szülővárosomba, és diákmunkába kezdtem, jobb híján...2 hónapra rá, megismerkedtem egy sráccal, akinek a szülei elváltak, és ő az apukájával pesten élt, és csak hétvégén járt haza meglátogatni az anyját...egy ilyen hétvégi buliban találkoztunk össze...ő volt az, aki kirángatott ebből a mélabús "nem tudom mitévő legyek" állapotomból. Ő biztatott, hogy jöjjek fel pestre, keressek itt munkát, kezdjem el élni végre az életem...megtörtént...felköltöztem, munkát vállaltam, a szüleim segítségével kibéreltem egy lakást, mire rendeződött körülöttem minden, a srác lelépett...az újabb letargia helyett viszont összeszedtem magam, dolgoztam, ismerkedtem, buliztam, megerősödtem és sok mindent láttam, megtapasztaltam, átéltem. Voltak pár hónapos kapcsolataim, de többet csalódtam, mint ahány jó percet okoztak...sokszor piszok magányosnak éreztem magam...így teltek az évek...

Mindeközben összebarátkoztam azzal a munkatársammal, akit a cégnél kivétel nélkül mindenki utált...annyira megsajnáltam, hogy késztetést éreztem arra, hogy barátkozzak vele...egy nap kapott szakmán belül egy másik cégnél állásajánlatot, nyilván élt a lehetőséggel és elment...amikor lehetősége nyílott engem is beajánlott hozzájuk, jóval több pénzért, mint amit addig kerestem...nem volt kérdés, hogy váltok...a 3. munkanapomon odajött hozzám egy srác, bemutatkozott és BUMM! Február 1-jén kezdtem el dolgozni, 14-én összejöttünk, áprilisban összeköltöztünk, következő év áprilisában eljegyzett, idén augusztusban összeházasodunk!

Hiszem, hogy ez előre így volt megírva...! Hogy minden csalódás, minden kapcsolat azért történt, hogy tereljen, oda, ahová el kell jutnom...:)

Igen, hosszú, és rögös az út, nekem 5 évembe telt, de mikor azt mondta a (most már) vőlegényem, hogy 24 évet várt rám, hát tudod, azt mondom megérte! Ez, ami most van minden magányos éjszakát, minden kilátástalan pillanatot, minden csalódást megért...mert ezek a dolgok formáltak, megerősítettek és olyan emberré váltam, amilyen lennem kell...:)

Szóval én ebben hiszek...minden vezet valahová, és mindig utólag, fogod megkapni a választ, hogy mi miért történt! De nincsenek véletlenek...ebben biztos vagyok!

Amondó vagyok, hogy koncentrálj magadra, tanulj, építsd a karriered, ismerkedj, tapasztalj meg dolgokat, utazz, éld meg a lehetőségeket, és hidd el, eljön az a nő is, akire mindig is vártál!

Az ex csajt verd ki a fejedből...nem ok nélkül ért véget az a kapcsolat...nem ő lesz a te jövőd, ebben egészen biztos vagyok. Nálam is bepróbálkozott kb 1 évvel később a megcsalós exem...nem szavaztam neki újra bizalmat, és jól tettem...ami elmúlt, az elmúlt...épített, adott valamit, formált téged, de ennyi...nincs több funkciója...

Sok sikert neked az életben! :) Hidd el, elfog jönni az, akire vársz! :)