Miért nem mernek a férfiak kezdeményezni?

Ez is egy jó szűrő. Ha mondjuk határozott férfit szeretnél, de nem mer odamenni hozzád, tudod, hogy nem ő az.

Fordítva vannak olyan férfiak, akiknek nem tetszenem a rámenős, kezdeményező nők.

Nézd, nőként ez nem értheted meg, mivel teljesen más világban élsz, de egy átlagos férfi (tehát átlagos adottságúról beszélek) az egész élete során szinte csak elutasításban részesül, néhány ritka kivétellel. És mivel a férfiak is emberek valahol, nekik ez ugyanúgy rosszul esik, ezért egy idő után már belefásulnak/beleunnak a hiábavaló próbálkozásokkal.

Amúgy amikor szóba kerül, a nők miért nem kezdeményeznek, rendre az szokott lenni az egyik érv, hogy egyszer már kezdeményeztek férfinál és milyen rettenetes élmény volt, hogy elutasították őket, úgyhogy soha többet ilyet nem tesznek. Hát ezért.

A férfiak nem ítélik meg jól ezeket a jelzéseket, ezek csak a nőknek egyértelműek. Alapesetben túlértékelik a jelzéseket. Mondjuk mosolyog rám az eladónő, akkor biztos tetszem neki. Holott utálja az összes vevőt, csak a főnöke kirúgná ha nem mosolyogna. Ilyen félreértelmezett jelek után egy fiatal fiú bepróbálkozik párszor, aztán jól elhajtják.

Innen két lehetőség van. Az egyik hogy feladja. A másik hogy lassan megtanulja helyén kezelni a gesztusokat. Így születnek a nőcsábászok is.

9# nehogy cetlit adj oda, mert megtalllak bárhol is vagy!!! ;)

Azert azt lássuk be, hogy a nők negyed annyi visszautasitast sem kapnak, mivel a férfiaknak "kell" kezdeményezni s ugy nehéz, ha visszautasitasokat kap szinte folyamatosan. Az elmúlt négy 5 hónapban közel 100 visszautasitast kaptam, társkeresőt ne is számoljuk, jo persze mellett volt par randim is szoval azert nem zárkóztam be csak tudom, hogy tovabb kell próbálkozni. Most hol kap egy no egesz élete során közel 100 visszautasitast? S ez egy férfinél jóformán normalis Ez a szám. Bár en elegge szociális tipus vagyok, minden heten eljarok többször is különböző helyekre, táncolni ismerkedni stb.

Nem egy nagy dolog valakit elhivni egy teara/sutire. Egy egyszeru mondat mikor elbúcsúztok, amugy ha gondolod megihatnank valamit a hétvégén. Soha senkitől nem kaptam direkt visszautasitast, mindenki kitalált valamit, szoval nem fog kialakulni "kínos" szitu. Amikor ugy éreztem lany barátom tul közelebb kerult, akkor mondtam, elsütöttem a milyen jo barátok vagyunk mondatot, ezzel kb egyértelmű volt, hogy en nem akarok semmi többet.

S igen benne van a pakliban, hogy nem vagy az esete, de ha o eddig nem lépett akkor neked muszáj, mert álmodozásba bele fog kerülni.

Mesélek egy sztorit.

Már régebben történt a munkahelyen. A véletlen folytán megismertem egy csaj, aki más részlegen dolgozott de hébe hóba összefutottunk. Beszélgettem vele kicsit, majd kiderült h van pasija. Addig míg nem érezte azt h akarhatok valamit nagyon jó volt vele beszélgetni, mikor sejteni kezdte h többet is akarok, már picit távolságtartóbb lett.

Eltelt pár hónap úgy h nem is láttam szinte. Egyszer megint összefutottunk, beszélgettünk... éreztem h megint felszabadultabb, közben kiderült h szingli lett. Egyre többet kezdtünk beszélgetni, már messziről ragyogott a mosolya mikor meglátott és integetett. Viszont sajnos mindig a barátnőjével volt, így nem tudtam elhívni randira. (Nem volt facebookja)

Aztán egyszer eljött az alkalom, elhívtam. Mondta h jó. Nagyon zavarban volt. Elkértem a számát. Erre ő azt mondta, h ő nagyon zárkozott etéren, nem ismer még eléggé, h megadja. Írjam le az email címem, és majd ír és megbeszéljük... Hát nem írt, ráadásul már nem is dolgozik ott, nem is láttam azóta.

Szinte 1000% -ra vettem, h tetszhetem neki. Én meg rohadtúl megkedveltem. :(