Mennyire megbocsátható, ha valaki mindig késik a randikról?

Egy-két esetben még talán, vagy ha jó oka van, mondjuk vonattal megy, és az késik fél órát.

De ha minden alkalommal, rendszeresen, főleg ha nem is hív fel, hogy késni fog, akkor szoktasd le róla. Vársz tíz percet, aztán hazamész. Te ott voltál, ő meg így járt.

Egyszer fér bele, 15-20 perc késés. Óvatosan, de rávilágítok, hogy az ilyet nem tolerálom. Ha még ott talál. Miért "ha még ott talál" ? Mert 25 percnél többet nem szoktam várni, felállok, és eljövök. 2x is volt rá példa az elmúlt 4 évben, hogy szó nélkül eljöttem, fel sem hívtam. 45 perc múlva jött a hívás, hogy hol vagyok... akkor már sehol.

33F

Én (néha) késős vagyok, de tisztában vagyok azzal, hogy a másik fél idejét rabolom a késéssel. Amikor a párommal még randizgattunk, akkor inkább nem mondtam neki pontos időpontot (ha nem tudtam biztosan belőni, mikor végzek, vagy a közlekedés volt kiszámíthatatlan), hanem csak körülbelülit és amikor már úton voltam, akkor szóltam, hogy mikor tudunk találkozni. (Nyilván ehhez olyan helyszínt kell találni, ahol el tudja magát foglalni várakozás közben, tehát pl. addig nem indult el a munkahelyéről - kötetlen munkaidőben dolgozik, le tudta csúsztatni, ha tovább maradt benn - vagy az otthonában, illetve ahhoz közeli helyen találkoztunk: el sem kellett indulnia addig, amíg nem konkretizálódott az időpont.)

Ettől függetlenül azért törekszem a pontosságra, mert nem tartom kifogásnak, hogy valaki késős... számtalan olyan élethelyzet van, amikor elengedhetetlen a pontosság (pl. állásinterjú, színház, koncert, orvos, fodrász, stb. és még lehetne sorolni), és ha ezekre képes vagyok pontosan érkezni, akkor a randira miért ne tudnék? A párom kevésbé fontosabb, mint a felsoroltak?