Szerintetek párkeresés/találás szempontjából melyik nők vannak szerencsésebb helyzetben?

Én abba a korosztályba tartozom, amelyikben már elég gyakori a válás, újraházasodás, stb. Nem tapasztalom, hogy a gyerek hátrányt jelenteni ezen a téren, minden gyermekes ismerősömnek lett párja viszonylag rövid időn belül.

Ellenben van legalább ugyanennyi 30+ -os szingli nőismerősöm, akiknek vagy nagyon hosszú ideje nincs párja, vagy csak rövid távú kapcsolataik vannak.

Ha alaposabban megvizsgálom az életüket, helyzetüket, személyiségüket, akkor azt látom, hogy ezek a nők bizony nem véletlenül vannak egyedül... ilyen-olyan okok miatt nem is igazán képesek a tartós elköteleződésre, párkapcsolatra. (Persze lehetnek kivételek, de az én ismeretségi körömben ez a jellemző.)

Ellenben aki elvált, az már valamilyen szinten "bizonyított", hogy képes elköteleződni, családot alapítani - még ha elsőre nem is sikerült tökéletesen. (Persze arra sincs garancia, hogy másodjára, harmadjára sikerül.)

Szerintem egyedi esetek vannak, és nem annyira az illető családi állapota, háttere határozza meg a kapcsolatra való alkalmasságot, hanem a személyiség, az alkalmazkodóképesség, stb.

Egy 30 feletti gyermekes nőnek sem reménytelen semmi, sőt!

30 elmúltam, amikor a gyerekem apjával végleg szétmentünk.(amíg egy házban laktunk, addig is tapadtak rám a férfiak, de kalandnál több nekem nem kellett)

Úgy voltam vele, hogy egyedül is felnevelem a kislányomat.

Aztán megismertem Őt.Tudta, hogy mi a helyzet, sokat beszélgettünk.Elmondta, ő már nem akar gyereket, a fia bőven felnőtt.Aztán összeköltöztünk elég hamar.Addig a kislányom hol velünk volt, hol az apjával.Mostmár mindig velünk van, kivéve a hétvégék egy részét.És pont múltkor, ahogy játszott a párom a gyerekkel, elnevette magát.Mondom most mi van?"Én nem gondoltam, hogy még újra gyereket fogok nevelni, pláne nem 50 felett!"

Szóval: Komolyabban vesznek egy 30 feletti nőt, mint egy huszonévest.

Ennek az okát fentebb leírták már.

A gyermektelen, 30 feletti csinos nőknek is bőven van lehetőségük válogatni, csak éppen ők azok, akik nem akarják a függetlenségüket feladni.

És mégvalami: Egy 25 éves nő két kisgyerekkel nem olyan vonzó, mint egy érett, 30+-os egy gyerekkel, aki még dekoratív is.

39 éves elvált nő vagyok egy kisgyerekkel.

Normális jövedelemmel, rendezett élettel, egzisztenciálisan és lelkileg is függetlenül, értelmes, tanult, igényes nő vagyok.

Tapadnak rám a férfiak, mióta valóban szívesen ismerkedek.

A 25-60 korosztályból tényleg.

Nyilván a többség alkalmi kapcsolatot szeretne (én meg nem), de sok okos, értelmes, helyes, korban is hozzám illő férfi is próbálkozik.

Nem érzem azt, hogy hatalmas hátrány lenne az, hogy elváltam és az sem, hogy egyedül nevelek egy gyereket.

Komolyan mondom, hogy alkalmi kapcsolatot, szeretőt, szexpartner iszonyatosan könnyen tudnék találni.

Társat, partnert egy fokkal nehezebb, de nem lehetetlen.

Ami valakinek hátrány az élethelyzetemben, másnak ekőny is lehet, pl.:

- nálam nincs kapuzárási pánik és nem azért keresek görcsösen kapcsolatot, mert házasságot, gyűrűt, gyereket szeretnék

- már éltem évekig együtt valakivel, elkötelezett, kölcsönös kapcsolatban, így velem lehet együttélni és már nem elsődleges szempontom a házasság (akár a tartós együttélés sem)

- anyagilag, szakmailag nyilván előrébb tartok, mint a példádban szereplő többgyermekes huszonéves anya, aki nagyobb valószínűséggel van kényszerpályán a pénz tekintetében, én emiatt nem szorulok arra, hogy legyyen kivel megfelezni a rezsit

- a gyerekemnek van apja, eltartót nem keresek neki (eddig is megoldottam egyedül)- sőt: inkább azt tapasztalom, hogy a korosztályom elvált női nagyon is tudatosan nem akarják a gyereke(ke)t bevonni addig az egész párkapcsolatos-társkeresős témába, amíg valóban komolyra nem fordul egy kapcsolat- ennek nyilván lelki és a fenti anyagi okai is vannak

- én magam is más vagyok már, mint huszonévesen, sosem éreztem ilyen jól a bőrőmben magam, mint most. Tisztában vagyok az értékeimmel, adottságaimmal, vágyaimmal, jobban, mint egy évtizede- ez is tud vonzó lenni. Én már nem játszmázom és el tudom mondani, mit szeretnék. Ezzel egyyütt nem telepszem már rá senkire, nem üldözöm a szerelmemmel, nem támasztok irreális elvárásokat.

Biztos vagyok abban, hogy fogok társat találni hosszabb távra is. Nem érzem, hogy hatalmas hátrány lenne az, hogy van már gyermekem (azért 35 felett inkább az a nagyobb hátrány, ha valakinek még nem volt értékelhető párkapcsolata vagy családja!)

Én nis toleránsabb, nyugodtabb, tapasztaltabb vagyok, a külsőségek is fontosak persze, de már az ember is jobban érdekel, aki mögötte van.